Elérkezett az ideje egy kis változásnak. Elég a régiből, unalmas, nem is az én stílusom. Elavult, gagyi, kényelmetlen...
Marad minden a régi címen, nem viszem át. Nem illik bele az új környezetbe. (importáló nem eszi meg a **rva .xml fájlt, meg amúgy se is szarok a sablonok, meg nem lehet könnyen testreszabni sehogy)
Na kérem, 4 óriási fan lement a Mecsekbe megnézni a koncertet. Ebből két igazán elvetemült, ketten pedig nem annyira nagyon. 4-en indultunk kicsikocsival. Az új M6-ot is láttuk, röhögtünk egy sort Marikán, hogy nem tudta hol vagyunk. Megérkeztünk végül a szállásra, egy szépen felújított 4 szintes panel kétszobása volt. Tök jó volt. Elugrottunk a helyi plázába szerezni valami száraz tápot, hogy ne a korgó gyomrunkat büntessük csapolt sörrel a koncerten. Aztán elindultunk, 8-ra volt kiírva a koncert, mi még 8:10-kor kérdezősködtünk a helyi fiatalságtól, hogy melyik kocsma mellett kell befordulni a Rókus-domb felé. Persze jól tudtuk, hogy egyik koncert sem kezdődik időben. Megtaláltuk, megvettük az első garnitúra sörünket, még az első zenekari tag, a dobos hangolt, verte a szerkót rendesen, én már azt is lájkoltam. :) Á és M ügynök ledobott egy gyógyjégert is a szép idők emlékére. :D Aztán kerestünk egy szimpatikus fűcsomót és tábort vertünk. 9 után vége lett a hangolásnak, két gyors közös próba után beraktak még egy kis háttérmuzsikát, majd levonultak. Mindenki itta a sörét, van aki már nem bírta a várakozást és gizdán a telefonjáról bömböltette a Stelart. Pár benyomott picsa táncolt a sörpadokon, azt vártuk, mikor gurulnak le a domboldalon sörpadostul.
Aztán elkezdték. Nem erőltetik a németet, az énekes csaj karattyolt valamit néha németül, de többnyire angolul üvöltözte a szokásos dolgokat a tömegnek. Az első ütemekre az első sorban már a félig tele söröspoharakkal ugrálni kezdtek, két ugrás után nem volt benne sör, a fejükön gondolom annál több. A hangosítás tök jó volt, simán élveztük a keverőpult mellett. :D A Coco legjobb számait, a That Swing és még több korábbi albumokról is előadtak párat, annak ellenére, hogy Coco tour volt. Indulás a második sörért közben. Na ezt nehezen adták oda a felkészületlen egyetemista csajok nem találtak már csak üres hordót. Na, de végre megkaptuk. Aztán találtam pólóárust. A sorban előttem lévő csávó bambán kérdi az osztrák eladótól angolul, hogy "ez mi?" és mutat a bakelitre. Mondja a fritz röhögve, hogy ez egy "nice picture to the wall" az állam leesett. Ilyen nincs, gondoltam. Aztán jöttem én, kérdem tőle, hogy van-e nekik igen kicsi méretű póló. Mondja, hogy csak M-es van, de szerinte az is nagyon kicsi. Mondom, ennyire? És mutatok magamra. :D Azt mondja igen, rád is tök jó lesz. Kiválasztottam, kérdem mennyi. Közben elindult a "Tüttüdüttüdüttüdü" (magyarázatot lásd a link mögött), örült neki, látta rajtam, hogy kedves emlékeim jönnek elő. Szóval azt hittem azt mondja 1200, hű mondom csak ennyi? Hát nem, 4200. Na egye fene. Kell nekem! Megkaptam, kaptam matricát is, gőzöm sincs még hova fogom kitenni. Nem szeretem ezt a kitűzős matricázós mániát, egyetlen helyre vagyok hajlandó ragasztani, a hűtő. Na szóval folytatás, sör-cigi-sör-cigi, mozognak a lábak, dobolnak a kezek, lengenek a fejek. A jól megszokott forgatókönyv. Lemennek, aztán visszatapsolnak (a magyar tömeg skandálja az osztrákoknak: Vissza, Vissza, Vissza!), visszajönnek játszanak még egyet-kettőt, aztán lemennek, visszajönnek, nagyon megköszönik, hogy ennyire szeretjük őket, még egyet játszanak, meghajolnak, lemennek. Jön a hazakergetős zene és a nép megindul hazatotyogni, mint a pingvinek. Na itt volt a baj, a haza túl messze volt, meg egyébként is túl korán volt és még csak 3 sör fogyott. Vegyünk és nézzük meg Pécs belvárosát. Gyönyörű város Pécs óvárosa, a többi ugyanolyan mint bárhol máshol. Van itt a török megszállásból maradt dzsámi, szép klasszicista, reneszánsz stílusú épület, a megyeháza, városháza, nemzeti színház, a 4 pupú székesegyház. Mind mind gyönyörűek és impozánsak. Végigfürkésztük a két kerítésre aggatott temérdek mennyiségű "szerelmesek vagyunk" lakatot. Volt ott régi (1820-as) lakat, tissztességes iparos munka (olyan szép ember méretű), volt válságos (teszkós lakat), voltak kis szerelmesek (pár miliméteres Goldbolt feliratú lakat, ez valami helyi mesterüzlet lehet), volt tré (biciklilakat) és volt a nem olyan biztosak magukban értékű (számzáras lakat), tehát mindenféle. Na aztán hazafelé vettünk még 4 sört, mert nekem nagyon kellett, ebből 3-at másnap visszahoztunk magunkkal. :D
Alvás közben azt hiszem piszkosul sikerült megfázni, hogy ismét egy takaróhuzattal aludtam magamon kisgatyában, majd vacogásra keltem és megoldottam a dolgot egy plusz törölközővel.
Másnap ittunk egy borzalmas kávét, zuhany, pakolás indulás. A belvárosban még szerettünk volna betolni valami reggelit. Voltak extrém álmok, mint fahéjas tejberizs, rántotta. Meg is beszéltük, hogy nyitni fogunk egy jó reggeliző helyet, ha felnövünk. Az én álmom félig teljesült, a főzelékről elkértük a tükörtojásokat. :D
Ennyi volt, jó volt, ismét egy remek élmény a memóriám üveges szerkényébe!
Képek: http://picasaweb.google.com/labigabi/PecsParovStelar
 |
--Art Blakey At the Jazz Corner of the World, Blue Note, 1959. |
Figyelem! Tarts a telefonodon Open SSH-t, változtasd meg a mobile és root userek jelszavát és tegyél fel egy terminal-t is, hogy bármikor tudj a telefonodnak parancsokat kiadni és ne kelljen restore!
Pl: Cydia újratelepítés Blackra1n jailbreak után csak így lehetséges.
Terminal, Winscp, Cyberduck vagy valami ssh kezelővel lépj be a telefonra
su
root jelszó (ugye már nem alpine!)
apt-get remove cydia
Yes, do as I say!
apt-get install cydia -o APT::Immediate-Configure=NO
respring
Vigyázat! Szókimondó smsek! :)
Most a szeretőd lettem, vagy több, vagy kevesebb? Sok a kérdés tudom, de jobb tisztán látni mindenkinek...
Azt mondtad neki, hogy a nyakára tekered a farkad aztán berántod mint egy fűnyírót. Ezért ment haza.
Leszarom, hogy hol vagyok, gyere értem!!!
jajaja itt is nagyon fasza a buli...épp az előbb hánytam tarkon valakit...szerencsére nem látták h ki volt:D..és most mindenki engem keres..köztük vagyok én is:D
Pedig itthon még megvolt az elhatározás, hogy szakítok vele. Aztán mikor találkoztunk, már nem volt kedvem problémázni. Helyette leszoptam a kocsiban.
reggel nagy para volt. nem tudtam hol vagyok. nem barátnőnél, nem haveroknál. aztán rájöttem, hogy fordítva fekszem az ágyamban.
Megdugtam Tamás anyját. Kurvajó volt, nagyon tud a vén lotyó. (Tamásnak küldve)
Állítólag a balesetiről kifelé megkértem a nővérkét csomagoljon nekem egy kis morfiumot.
Bazmeg, reggel 8kor a rendörség keltett fel azzal, hogy én libát loptam... azt hittem félreértés, de kis idő múlva beugrott, hogy mégsem...
Bocs nem fogok odaérni, elég csúnya este lett. Megkérdem a mellettem alvó lány nevét, megdugom mégegyszer és indulok. (13:37)
figyu, felugorhanték dugni a lakásotokba? nem kell otthon hagyni zsuzsit, vinnék anyagot
Utolsó képem a tegnap estéből hogy bemegyek egy boltba piát venni...reggel 140 rugóval ébredtem a zsebembe :S Segítsetek lehet köröznek ! :S
Segíts! Zsófi széttett lábakkal fetreng hogy "basszatok meg" !
Most szólt anyám, hogy a kutyámnak geciszaga van
A csaj azt mondta szakítsunk, de én nem is ismerem..
te emlekszel miert vittuk fol a 10re a tujat es a ket teglat?
legszívesebben most betenném neked minden előjáték nélkül és addig tolnám, amíg sikítasz (Anna helyett Anyának elküldve)
Hamarabb néztem meg a gyűrűsujját mint a mellét. Öregszem.
A fű sem segített. Szarabb a kedvem, de legalább félek a felhőktől és a tücsköktől
szia anya tomi vagyok és te??
"Most ebredtem,nemtom hol vagyok. Asszem elloptam egy funyirot. Ti merre?"
"Gyere be a házba aztán majd megbeszéljük."
bogi, olyan okos vagyok, nem hagytam hogy megdugjon helyette a mellemre verte
Nem érek oda! Z-vel vok balesetin, mamus protkóját ragasztotta a szeme fölé, de nem jtt le, most meg a hígító csípi a szemét. A papagáj sincs még meg,ha látod szólj!puszi
Az előbb megfeng-shuiztam a nappalit. Lehet reggel morcos leszel.
Végtagonkét egy ember vitt haza, miközben brekegtem, mert békának képzeltem magam. Jó buli volt.
Tegnap hokisisakban hánytam vízalatt. Király!
Arraé bredtem hog a lépcsőházban szop egy csaj, miközben a munkába igyekvő szomszédok nem férnek el mellettem e
"miért füves a ruhám?"
"mert hazafelé kitaláltad, hogy füvet fogsz nemesíteni, addig amíg meg nem találod a megfelelő puhaságú gyepet és ennek okán minden útba esőn meghenteregtél és a jobbakból mintát vettél."
Köszönöm az éjszakai szerenádot, anyámék meg a szomszédok üzenik, hogy örülnek, hogy ennyire el vagy ájulva a szexuális képességeimtől, de ha lehet, a következő pár évtizedben ne itthon randizzunk. Ui: Én is szeretlek.
Mindjárt dugok. Csak a csaj elment hányni.
Ki gyantázta le a seggem??
ha jöttök akkor gyertek mindenképp
Gratulálok Töki! Háton fekve hánytánytál, miközben a Marseilles-t énekelted! Sosem láttam hasonlót! :-)
valaki megosztaná velem, hogy mi történt az elmúlt 4 napban???
felhívtam vérző fasszal anyámat, hogy most mit csináljak. erre kiröhögött és letette.
Miközben exemet ujjaztam, benyitott a csaj akivel össze akartam jönni hogy szóljon: a barátnőm a bejaratnal vár. ennyi
Reggel anyád kocsijában ébredtem. Ötletek?
Ez a lány egy angyal!!! Idáig együtt aludtunk! Mondjuk előtte meg összehánytuk a kolit.
Szia! Kerestelek tegnap a buliban. Megtaláltalak?
A reggelem abból állt, hogy magzatpózban feküdtem, beszélgettem a macskával, megettem egy doboz fagyit és felgyújtottam a közös képeinket. Megválaszoltam a kérdésed?
Azt akarta, hogy szopjam miközben gitar herozik. Nem lesz második randi
A kínos az, mikor rajtakapnak a céges budiban, hogy kivered...
Elaludtál miközben szoptalak. Nem tett jót az önbecsülésemnek.
Hazamegyek kiverem és lefekszem a gecibe...
Elég, ha példát veszel rólam. Elmesélem, mit voltam képes megtenni egyik szerencsétlen étteremmel. Házhoz is szállítanak, igazából az éttermükben még nem is voltam, de ezek után azt hiszem nem is leszek.
I.
Első alkalommal egy szombati nap volt. Én otthon ültem, valamin dolgoztam nagyon. Megéhzetem úgy 9 óra felé, gyorsan rendeltem kaját a netpincéren. Kiválasztottam a szóban forgó pizzériát, kitöltöttem mindent gondosan és elküldtem a rendelést. Nem is tartott olyan sokáig, hívott is a futár:
Futár: Pizzát hoztam a ...-től, de nem találom önt.
Én: Merre jár? Melyik utcán?
Futár: Nem az utcán vagyok, itt vagyok az irodaházban az ötödiken, de tök sötét van.
Na itt esett le, hogy én az irodába rendeltem kaját és nem itthonra. Ennek egyszerű oka a figyelmetlenségen kívül persze az előre elmentős címmegadás. Vagyis már csak ki kell választani a mentett címeidből, hogy hova kéred. Csak egy klikkelés, de éppen ennyi melléklikkelni is. Ez történt, melléklikkeltem. A fickó pedig kitartóan meggyőzte az irodaházban a portást, hogy de bizony ezt a pizzát várja valaki odafent az ötödiken. Még személyigazolványt is leadott, aláírt papírt, hogy felmehessen az ötödikre. Megcsinálta! Aztán ott bóklászott a szerencsétlen a sötétben. Amúgy kemény 10 perc az út az iroda és a lakásom között. Bocsánatot kértem és mondtam neki az új címet. Ám amikor megérkezett, hiába adtam neki borravalónak 500-at, hogy ne fájjon neki ez a kis sétakocsikázás a kerületben, majdnem lenyelt keresztbe, hogy ez így nem jó, meg mittudomén fröcsögött, olyan stílusban ugatott a lakás előtt, mintha legalábbis ő szarná a fizetésemet. Írtam is gyorsan egy szerelmes levelet a főnökének, leírva a futára nem éppen baráti hozzáállását. Fel is hívtak másnap, hogy a mai ebédemet szeretnék ők állni és hogy bocsássak meg. Jó mondom egye fene. Ugyanazt a szerencsétlent küldték ki és ő is úgy kérte a bocsánatot megamindent, hogy még én voltam zavarban.
II.
Második alkalommal szintén otthon ültem, szintén 9 óra körül tettem meg tétjeimet a netpincéren ugyanennél a cégnél. De ezúttal nagyon figyeltem, hogy jó helyre rendeljem. :) Ám vagy másfél óra is eltelt, de a kaja sehol. Az éhség fölé kezdett kerekedni az álom. Már nagyon laposakat pislogtam, mikor csörög a telefonom. Ránézek az órára: 22:45. "Ki a franc hív ilyenkor? Hát én fel nem veszem." Kis idő múlva látom, hallom, hogy valaki piszkosul bebassza a bejárati ajtót odalent, majd kihúzatja a robogóját és eltép a ház elől. Kinéztem az ablakon és még láttam a csomagtartón a pizzámat és azt, ahogy a gőze összekeveredik a benzingőzzel. Byebye vacsora! Később derült csak ki, hogy a kapucsengő elromlott.
III.
Egy ideig nem mertem ezektől rendelni, nehogy beleköpjenek, vagy nehogy kifizettessék velem a múltkori át nem vett pizza árát is. Ám most ismét megpróbáltam. Épp az irodában voltam, úgy reggel 10 felé, mikor munkamegbeszélések sorakoztak fel, így döntött a csapat, rendeljünk inkább kaját, azzal megy el a legkevesebb idő. Ok, egy megbeszélgetés közben gyorsan elkértem, ki mit kér és miközben nekem is válaszolni kellett egy-két nekem szegezett kérdésre, feladtam a rendelést. Otthonra... Egy óra múlva hív is a futár.:
Én: Merre jár uram?
Futár: Megjöttem, de nem működik a kapucsengő.
Én: De itt nincs is kapucsengő, csak egy portás.
Futár: Itt meg portás nincs, csak kapucsengő.
Én: Hát nem az irodaház földszintjén van?
Futár: Nem, egy rusnya panelépület földszintjén vagyok.
Én: Hát nem oda kellett volna menni.
Futár: De nekem ez a cím volt megadva.
Én: Világos, én basztam el. Mondanék egy új címet (mondtam). Majd valahogy kompenzáljuk a sétakocsikázását, rendben?
Futár: Ok... 10 perc és ott vagyok.
Úgy is lett. Én meg már lent vártam, de ez a faszi normális volt, nem vetette szét az ideg, kapott 500 forintot. Megköszönte és simán elpöfögött a következő cím felé.
Ám mindezek után nem csodálkoznék a következő párbeszéden sem a meghurcolt étteremben:
Szakács: Józsi, vidd ki a 237-es rendelést.
Józsi: Mi a cím?
Szakács: Ez aaaa... Hű, vigyázzál vele, ez geci!
UPDATE: Kiderült, hogy mégsem én vagyok a hülye, legalább is nem minden esetben én voltam a hunyó, ugyanis jött egy levél, hogy otthonra rendeltem wok tésztát, de a cég a munkahelyemre vitette. Brávó! Írtam a Netpincérnek, hogy gyanítom a hiba náluk van és kellemetlen. Ők visszaírtak, hogy köszönök, szóltak a szállítócégnek, hogy többet ne csináljanak ilyet. :D Tök jó kis viharos szerelmi háromszög ez, de meglennék nélküle.
/ismeretlen bölcsember/
No, hát az első kettő után sikerült ráéreznem a harmadik ízére is. Bár világ életemben vézna voltam és a gyors emésztésem miatt magától sosem jött fel felesleg. Ám elég rövid idő alatt sikerült több, mint 10 kilót felszednem úgy, hogy leálltam a kávéval és magamba parancsoltam óriási adag kalóriát, minden nap, 2 szál sült kolbász, az úgy negyed kiló disznózsír ebédre, lefekvés előtt rendesen telepakoltam a hasam, így a kávé nélkül le is lassult az emésztésem, emellett annyit zabáltam, amennyit csak bírtam. Bár ezt hízékony ember, ha csak elolvassa, már felszed 3 kilót, nekem csak így sikerült tartalékot képzeni. És most eljött az ideje ezt ledolgozni. Ajánlották a Vibro-world-öt, ez ilyen vibrációs padon végzett gyakorlatok sora, ami nem tűnik olyan vészesnek, de egy-két gyakorlatnál majdnem bekakkat az ember, rendesen izzadtam, mint a ló, szóval ez az izmoknak kemény edzés. A rezgéseknek hála az izom ellentartani próbál a mozgásnak, így fél óra alatt legalább egy órás edzést is beviszel, vagy akár még többet.
Voltam én korábban gyurodában, de nem igazán jött be. Hallgatni a drabális kopasz majomok nyögését, fingását, meg csak egyáltalán az atrocitások, amik mennek ilyenkor, nem beszélve arról, ha elfáradsz a több 10 kiló vas alatt és magadra ejted, mehetsz feküdni hetekre-hónapokra, nem is szólva a gombás zuhanyzókról és azokról az egység sugarú edzőkről, akiket addig érdekeled, míg nem tejelsz, onnantól 1-2 alkalom után "csináld egyedül!" módszert alkalmazzák. Na itt a legnagyobb veszélyt a lépcsőzés jelenti maximum, mert egyébként bárki csinálhatja, pláne, hogy az edzőnő profi szakember, rehabilitációs céllal is bátran felkeresheti bárki. Csinálhatják kicsik-nagyok, az edzést személyre szabva végzed, nagy odafigyeléssel. Szóval esetemben a végig zabáltam a telet és most le kéne dolgozni eset van, de ha eltörted a lábad és ettől felszedtél kilókat, de nem mered még mindig komolyan terhelni, keresd meg az edzőnőt! Bízd csak rá magad és a legjobb barátoddá válik majd a tükör. ;)
Tessék erre kanyarodni:
http://vibro-world.hu
Majd esetleg felteszek közszemérmet nem sértő előtte utána képet, ha nem szégyellem. :D
Kissé elegem van ebből az oldalból. Korábban egészen jó volt, de mára már olyan szörnyű moderátori erők dolgoznak itt, hogy enyhén szólva idegesítő. Például folyamatosan moderálandó státuszba raknak, mert nincs időm folyamatosan ténykedni az oldalon. Meg van követelve, hogy bizonyos időn belül mennyi pontozást és véleményezést kell végrehajtani az oldalon, hogy tag maradhass. Moderálandó státuszban pedig igencsak kaparni kell azért, hogy visszakerülj. Látszólag hiábavaló a harc a moderátorokkal. Nem is az a bajom, hogy nem a szabályoknak megfelelően járnak el, hanem az, hogy olyan elbonyolított szabályrendszert vezettek be, hogy az már az 1600-as évek kijárási tilalmával vetekszik. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy úgy érezze magát a user, hogy itt van egy kemény mag, egy bizonyos kialakult közösség, akik folyamatosan lefikáznak és ellehetetlenítik a szabad felhasználást az oldalon. Szabad felhasználás alatt azt értem, hogy kötöttségek nélkül tudj az oldalon bóklászni, olvasgatni, hozzászólni. Moderálandó státuszban még egy hozzászólást is a moderátorok ellenőriznek, csak azért, mert egy ideig nem jártál az oldalon. Ahhoz, hogy visszakerülj, pedig hozzászólni kell, pontozni és képet feltölteni. Pl. a minap feltettem képet, kíváncsi voltam rá, milyen hibákat találnak rajta, ezekből lehet tanulni sokat, ám a moderátor visszaírt, hogy ez a kép nem felel meg a fotózz.hu szintjének és ezért nem teszik ki. Nem mondom, hogy életem legjobb képe volt, de az sem gondolom, hogy annyit nem ér meg, hogy kapjak rá véleményeket, tippeket, javaslatokat. Így viszont úgy érzem, hiába töröm magam azon, hogy tagja lehessek ennek az oldalnak. Íme a szóban forgó kép (tükröződést polár szűrővel emeltem ki, a fényket színeket HDR-el bolondítottam meg):
1 kredit ugrott, amit majd napok múlva utalnak vissza (nem is értem miért nem azonnal), pedig azért az egy kreditért viszont elég sokat kell tenni. Természetesen fizethetsz is a kreditekért és a tagságért, nyílván akkor másképpen kezelnek. Förtelmes és ellenszenves, amit művelnek. Persze elfogadtad a szabályzatot, azt csinálnak amit akarnak, lehet menni melegebb éghajlatra, vagy más oldalakra. Mert vannak... sok és jobbak, szabadabbak...
Részemről a fotózz lehúzhatja magát a vécén. Inkább töröltetni fogom magam, mert az idő közben sokat változott szabályzataikkal már közel sem tudok egyetérteni.
Update: egy véleményt és pontozást, amit hoztam, a moderátor visszadobott, mert szerinte nem volt eléggé megindokolva a döntésem, ezért a szabályzat szerint büntetésből elvontak a krediteimből. Jelzem, itt ezen a módon lehet csak ingyen kredithez jutni. Persze a Támogatás menüpont vastagítva figyel a menüben, ahol pénzért vásárolhatsz kreditet. Sejtettem, hogy be fog következni hamarosan a harakirim az oldalon, de azt nem sejtettem, hogy ilyen hamar. Mehetnek a sunyiba, mert én ide már nem fogok.
Alternatív odalak:
http://www.photographers.hu/
http://www.fotosbazis.com/
Rest In Pieces Fotozz!hu
Csak így tovább
Ez a HDR technika teljesen megfertőzött. iPhone 3GS a tapis focus képességével tökéletesen alkalmas kisebb HDR képek készítésére. Arra, hogy elkapjak egy jó helyet és tovább tervezzem nagy géppel a megvalósítást, kiválóan alkalmas. Ehhez persze kell egy szoftver is, a HDR Pro vált be nekem a legjobban, bár van több progi is, ez ad lehetőséget utólagos korrigációkra, gyors, egyszerű. A TrueHDR viszont képes 2-nél több képet is összefűzni, ami talán még több lehetőséget ad. Ezzel a kettővel lehet próbálkozni.
 |  |
Másik program panorámához az Autostich, ami nagyon jópofa. Körbefotózod a témát 30% átfedésekkel (beépített kameraszoftverrel) akármilyen sorrendben, akár több sorban is és betöltöd a progiba, ő pedig intelligensen összeilleszti.
Ennél persze jobbakat is lehet készíteni, ez ablakon keresztül készült, egy soros, szóval csak példaként áll itt, majd cserélem egy jobbra, ha lesz időm.
 Házunk hátulról viszonylag természetes hatással |
|
|
|
|
|
Asszem van még mit tanulnom. :)
(Klikk a képekre a nagyobb méretért.)
HDR (High Dynamic Range)
A technika lényege, hogy több képet fűzünk össze, amik azonos állásból, de különböző expozíciós beállításokból készülnek. Így érhető el, hogy részletes maradjon az ég, a horizont és a föld az előtérben.
További infók, akit érdekel: http://fotozz.hu/cikket_megmutat?cikk_ID=27
Az utolsó céges bulink
Tekintve, hogy nálunk most új vezetők érkeztek és ők kitalálták, hogy mördzsöljünk össze pár kisebb leányvállalatot és alakítsuk át azok szerkezetét, megszűnünk úgy létezni mint eddig és megszűnünk ott dolgozni, ahol eddig. Gyakorlatilag olyan, mintha csődöt jelentene egy cég és a dolgozói kisebb csoportokban szétszélednének. Persze mégsem, csak épp egy nagyobb cégbe megyünk bele. A cég kis történelmében ez már legalább a 4. költözés. Igazából ilyenkor, amikor 2 cég költözik, mindig fújnak egymásra, mint a macskák. A dohányzóban kibeszéljük a másik bandád, elmondunk róluk minden rosszat és biztosan épp ugyanígy van ez visszafelé is. Pedig már megszokhatnánk lassan. Úgyis mindig az van, hogy először nézünk egymásra csúnyán a szemünk sarkából. Aztán megtörténnek az első közös bulik, beszélgetések, berúgások és mire ott tartanánk, hogy a csapat kezdene összeszokni és egy cégként dolgozni és összetartani, jön egy újabb vezető újabb felfogásokkal, aztán kezdődik megint előről.
Hát ezzel a hangulattal vágtunk neki az utolsó céges bulinak. Ha pedig céges buli, akkor annak bizony alapot kell szolgáltatni. Ezúttal én láthattam vendégül a kiscsapatot. Előtte elmentem bevásárolni. Vettem közepes minőségű vodkát, lime nem volt, maradt a citrom, meg gyömbért és máris hazafelé vettem az irányt. Még a kocsinál lent felhívtam a csapatot, merre tartanak. A "Jójó... mindjárt indulunk..." mondatot már jól ismerem. Felmentem a gondosan beágyaztam a hűtőbe és leültem a tv elé. Téli olimpia síugrás gyakorlás ment éppen. Szerencsétlenek küzdöttek a széllel ezzel szemben én az álmok ellen küzdöttem. Egyre laposabbakat kezdtem már pislogni, mikor a kapucsengő Für Elise dallama kimosta az álommanókat a szemgödrömből. Pattantam fel és felkaptam a kapucsengő kagylóját.
"Ki az mit akar?"
"Elnézést, szórólapot hoztam, megkérhetném, hogy beengedjen?"
Na itt kezdtem el szakadni a röhögéstől... régen ezt a mondatot szórólapozáskor milliószor elmondtuk G ügynökkel. Feljöttek és elkezdtem gyártani a long drinkeket, elkezdtünk inni. Meséltük a szorikat, a poénokat. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Alig készítettem el párat, visszafordultam és egy pohár már szinte biztosan üres volt. T ügynök közben zenéket keresett a gépemen és elkezdte bömböltetni a nappaliban. A főnököm immáron a szomszédaim kedvence lehet. :)
Elérkezett volt az idő, gyorsan vasaltam egy kicsit, közben G ügynök hívta a taxit. Lementünk, megbeszéltük az útvonalat és gyorsan már ott is voltunk. Első dolgunk a wc felkeresése volt. Úgy mentünk befelé, mintha ott osztanák a fizetést. Majd irány a társaság felkeresése. Kabátot le... ment a beszélgetés, egyesek kajáltak, mások ittak, volt aki csak beszélgetett és voltak páran akik el se jöttek (pl. Megbízhatatlan S).
Körülnéztem gyorsan, ki van itt, ki nincs. Nolám... eljött a Csinicsaj is. Pedig eddig még nem láttam céges buliban. Ez persze az én hibám is lehet. :) No sebaj, az utolsóra azért eljött. :) Szingli kiéhezett férfitársaim persze egész este szórakoztatták. :)
Én persze fotózni kezdtem, bár hamar elkerült tőlem a gép és járt körbe. Én kezdtem a fáradságtól és a negyed üveg vodkától rosszul lenni. Egyre lentebb csúsztam a székben és felfordult a gyomrom a látványtól, ahogy a srácok félrészegen két pofára nyomták befelé a svédasztal mindenféle származású színű szagú sajtját. Két éve karácsonyi bulin iszonyatos íze volt mindezeknek a sajtoknak visszafelé, úgyhogy gondoltam, inkább nem ismétlem meg ezúttal is. Kis idő múlva kezdtem jobban lenni, az álom kezdteismét elhagyni a szememet. Majd természetesen mit kell ilyenkor csinálni? Megnézni mit adnak italbónért a pultnál. Captain Morgan, gyömbér, lime, jég. Erre esett a választás, gyakorlatilag innentől csak ezt ittuk. Enyhén túróra emlékeztető ízével azonnal megszeretteti magát, csúszik nagyon könnyen (de a másnapi első büfögéseknek már kevésbé lesz ínycsiklandozó íze). Készültek képek, néha szembejött valaki a fényképezőmmel, semmi gond, rólam úgyse szoktak képek készülni, főleg nem jók. Gondoltam majd most hátha... rosszul gondoltam. A társaság kezdett bemelegedni én is kezdtem egyre jobban érezni magam és egyre több dolgot elfelejteni, pl. hova lett a piám, pl. hova tettem Zs ügynök fényképezőjének sapkáját. (később kiderült, hogy az én fényképezőmre)
Jöttek a beállós közös képek, még a Csinicsaj is összeállt velem egy közös képre. :) Fogytak tovább az italok, történtek sírások-rívások próbáltam itt-ott lelket önteni. Bár szerintem senki sem kérte tőlem, így utólag talán picit eltúloztam. :)
Közben elfogyott a bónunk. G ügynök felfedezte, hogy páran már hazamentek, de ha nem is, a fel nem használt sörös kuponjaikat az asztalon hagyták. Tett egy fél karikát az asztalok mellett, majd visszajött két francia paklit is leköröző köteggel a kezében. Megboltoltuk, hogy 3 sörbónért kapjunk egy longdrinket inkább. G ügynök onnantól tőle szokatlanul adakozó kedvű lett. Olyan nagylelkű lett, hogy el is kezdett meghívni embereket. Könnyen lehet ám, hogy valakit a saját italbónjával hívott így meg. Ez persze nem sokat számít, mindenki nagyon hálás volt. Végülis ez olyasmi, mint más faszával verni a csalánt, csak ez amolyan seggnyalás, csak az illető nem is veszi észre, hogy a sajátját nyalja. :)
Szépen elkezdtek hazamenni az emberek. Közben a fényképező akksijait töltögetni kellett a folyamatos vakuzástól. Igazából az egy hetes franciaországi nyaralásom alatt nem készült összesen ennyi kép, mint itt egy este alatt.
Hazamentem taxival, így összesen az egész este alatt 3-4 ezer forint fogyott el taxiköltséggel együtt. Otthon persze eldőltem, mint egy zsák.
Másnap (sajnos tényleg)
7kor csörgött az óra... egészen 9ig úgy, hogy ez engem nem zavart. Persze a fejem zsongott, szédültem, a szemem alatt jókora kofferek voltak. Elkezdtem egy kávét összepakolni. Kissé nehezen, de magamba erőltettem, aztán beálltam a zuhany alá... Ott majdnem állva elaludtam. De lehet, hogy nem csak majdnem. Végülis 11re értem be és nem emlékszem, hogy csináltam volna bármi tartalmasat otthon. Beértem szép lassan. Elsőnek T ügynököt pillantottam meg. Az ablakban ült, a lába az asztalra volt téve, a gerincoszlopa egy kérdőjelre emlékeztetett, az ölében egy papírt tartott, de mégsem azt nézte... valahogy túl fölötte, vagy raja nézett a semmibe. Ráköszöntem. Ilyesmi arcot láthatnak a pszichiáterek, amikor páciensük mélyhipnózisból ébred fel. Ám T ügynök ezzel a lendülettel vissza is zuhant bele. Mentem tovább S ügynök a monitor közepébe bámult kissé tátott szájjal. Amikor rámnézett röhögött... Szeretem boldoggá tenni az embereket, de hogy ezúttal már ezért semmi különöset sem kell tennem az már igazán kétségbeejtő. Mindenki ilyen szörnyen nézett ki és érezte magát, kivéve aki nem volt ott előző este. Vagy, ha ott is volt, nem talált annyi italbónt mint mi. :)
Az irodaeszközök költözése szépen lassan elkezdődött. Kegyetlen lassan tudtunk haladni. Másnaposan senki nem pörgött igazán. Gyarkolatilag minden lehajolásnál vigyázni kellett, hogy ne boruljon ki belőlünk semmi. Így kábelezgettünk egész nap, ki az asztal alatt, ki a wcn ülve.
Rendeltünk kaját, a desszert aspirin volt. Rengeteg idő volt, amikor nem tudtunk semmi hasznosat csinálni. Ezek a legfárasztóbb órák. Ülsz valahol, semmi hasznosat nem tudsz csinálni, szarul érzed magad és az a pár apróság amivel szórakoztatni tudnád magad, már mind unalmas. Épp ilyen lehet börtöncellában ülni. Ez a huzavona 11ig eltartott. Utána úgy néztünk ki, akár a kilukadt gumibabák. T ügynök úgy ült az asztalnál lecsúszva, hogy csak a feje és a karjai látszottak ki, és ezek mind az asztal lapján. Elég abszurd látvány egy elnegyedelt embert látni, ahogy dolgozik a laptopján.
Sztorizgattunk még fél 1-ig, ha épp akadt valami arrébb pakolnivaló, azt megtettük.
Én ekkor elköszöntem, hazavittem a dokit, majd én is haza... Deja Vu! Bumm az ágyba... ismét fél órát töltöttem csak este otthon.
Harmadnap (de csak enyhén)
6kor csörgött az óra... egészen 8ig ez fel sem tűnt. Egy nagy bazmeggel indult ez a nap is. Jöjjön a kávé. Zuhany... itt megint majdnem elaludtam. Valahogy a zuhany rám óriási hatással van. Hol aludni, hol szexelni akarok itt. Na mindegy, igazából itt most egyikre sincs idő. Elkészültem, cucc be a kocsiba és indulás. Mekiben az útra vettem egy kis papírocskába csomagolt szemetet, na meg egy jó adag kávét. Kérdezi tőlem a csaj, hogy 2, vagy 3 deci legyen? Ránéztem a 2 napja maximálisan elhasználódott fejemmel... szívem szerint megkérdeztem volna: "Szerinted?"
Na ne legyünk ilyen gonoszak, a kedves hölgy honnan tudná, hogy én nem-e gyárilag vagyok ilyen elnyűtt cipőtalp kinézetű. "3decit" volt a válasz kicsi, de erőltetett mosollyal.
Megtankoltam, aztán hívom bátyámat, nem veszi fel... fenébe pedig pár papírért be kellett volna ugranom hozzá... Kb. 20 percet haladok a városban, ismét hívom, de nem veszi fel. Fakk... mindegy... neki segítettem volna ezzel végülis. Irány a pálya. Az egész országot viharfelhők lepték el, szakadt az eső és dobált a szél mindent. Hívom Anyámat nem veszi fel... És még én hittem azt, hogy elaludtam. Pár perc múlva visszahív. Rohadt egy idő volt végig. Ömlött a víz mindenhol, úgy két óra múlva bátyám hív. Mondom épp jókor, már kezdtem unatkozni. Még Facebookra is nyomtam ki egy esős képet, de B ügynök azonnal lebaszott, hogy az utat nézzem inkább.
240km.
Finom leves a gyomorba, borotválkoztam gyorsan egyet és irány vissza a pályára. Irány Miskolc. Szar idő végig. Igazából jó régen voltam már Miskolcon és nem szívesen tértem vissza oda.
360km
Sajnos rengeteg rossz emlékemmel vált azonossá ez a város. Ez persze odaérve már annyira nagyon nem zavart. Konkrétan leszarom a múltat és a rossz emlékeket. Céllal jöttem. Irány az egyetlen virágos, amit itt ismerek. Szép virág be a kocsiba, irány nagynéném. Kórházból hazatérése után mentünk meglátogatni. A virággal ilyenkor mindig egy üzenet párosul. "Míg ezek elhervadnak, te gyógyulj meg teljesen!" Cserepes és művirágot nem illik vinni! Egyébként jól van, köszöni szépen. Igazán jó volt őket látni újra. A srácokat is, Petit is. Hoppá és Mamát is... Hazafelé megnyertük őt is. Imádom, aranyos a nagyi, de picit sokat beszél. Sebaj, végülis sikerült olyan témát találni, amiről tudtunk is beszélgetni.
515 km
Nagyi helyére került. Papi már nagyon várta. Egy gyors cigi, pár szó beszélgetés és irány haza.
550 km
Végre lefekhetek kicsit. Evés-ivás. Beszélgetés, tévénézés. Lazítás, blog írás... a francba... már megint elmúlt éjfél!
