Egyik egykori barátom azt mondta, mindenki életében van egy valaki, akivel bármikor lefeküdne. Ennél persze mélyebb érzelmekre gondolt és ezt mind tudjuk. Hogy ki az aki neki? Ezt a kérdést sosem tettem fel neki. Ahogy akkor sem, most sem ez a lényeg. Inkább az, hogy mi van ezután. Erről akkor nem esett szó. Pedig ez a kérdés sokkal több ideig foglalkoztat minket. Üresség? Talán. De meddig? Azt hiszem ezután az történik, ami a legtöbb emberrel. Vagyunk valahogy, valakivel, vagy éppen mikor kivel, de a titkunkat, hogy ki volt az az egyetlen, azt halálunkig őrizzük. Sem a szüleink, sem a hitvesünk, sem a gyerekeink nem fogják megtudni. Mert talán az a valaki, már nem is az most, aki egykor volt. És a végén talán mi is elfelejtjük, és a sírba visszük magunkkal. Hogy miért? Mert akkor, amikor annak vége szakadt, egykori önmagunknak teljesen vége lett. És azóta önbizalmunkat építjük, és ezt nem adnánk oda senkinek semmiért!