LabiGabi Net-Naplója

Hányszor volt már... "Láttam a neten azt, amikor a csávó fogta és egész egyszerűen... de mindegy látni kéne, csak már nem találom."

Linkek

Email: labigabi+blog@gmail.com

Kiemelt tag:
5800
Legolvasottabb bejegyzésem:
5800 programok amiket használok...

Fotóalbumom
Mobil Photo Blog

Kiskuss blog
Chily blog
BJucus blogja
Lilla Blogja

Filmfóbia
Irodai Patkányok

Címkék

Címkefelhő

Read me with RSS anywhere!

Önértékelési zavar

2009.05.26. 11:26 | labigabi | Szólj hozzá!

Ez egy érdekes témakör. Sajnos vannak ilyen emberek. Nincs mit szépíteni, ez egy betegség. Ezen változtatni érdemes, ha nem akar magára maradni. Ebbe a témakörbe keresek és olvasok érdekes cikkeket, amik segítenek megérteni a problémát.

Szenzitivitás vagy paranoia?

Önértékelés

Néhány szó az önértékelésről...

Az önértékelési zavar az agy hibás folyamatának eredménye

Saját szavakkal...

Összeesküvéselméletek, üldözési mánia, tévképzetek, bizalmatlanság, túlzott és eltúlzott érzelmi reakció.
Egy ilyen ember saját magáról nem tudja eldönteni, hogy ő mennyit ér a világban, kétségbeesetten mások véleménye alapján próbálja megismerni és megítélni magát, viszont, ha 10 pozitív vélemény után egy negatív kritika is éri, azonnal értéktelennek érzi magát. A cikizés fogalmát nem ismeri, ő ezt kiröhögésnek fogja fel. Jellemző, hogy egyszerre több, akár (3-4) dolgon is jár az agya, miközben valami mást csinál (főz, zuhanyzik, dolgozik, dohányzik), megpróbálja kombinációk sorozatát felvonultatva vizsgálgatni, mi történik körülötte, próbál ezek alapján kényszeresen megelőzni valami csalódást, felkészülni a legrosszabbra. Legmélyebb érzelmi megrázkódtatásokat egyedül nem képes feldolgozni, italhoz nyúl, depresszióba fordul, elképzelhető tudathasadásos állapot, esetleg öngyilkossági kísérlet.

Az ilyen emberek problémája általában a gyerekkorban kezdődik. Okai lehetnek olyanok, mint rossz nevelés, vagy a sorozatos pofonok az élettől, vagy csupán egy érzelmi trauma. Ilyen esetben a szülő tudna segíteni, ha a gyereket valami érzelmileg megviseli, de nem beszél róla, muszáj feltárni és bátorítani, ráterelni a helyes útra, de nem úgy, hogy megszabjuk neki. Segíteni kell, hogy önmaga találja meg. Ha nem így teszünk a gyermekben ez nyomot hagy és lezáratlan marad. Csak egyre zárkózottabbak lesznek, minden későbbi csalódást is a saját kudarcuknak élnek meg, megpróbálják ezt is eltemetni magukban, mert ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak. Ez azonban csak telíti és egyre jobban terheli az elméjét.

Hogy mit lehet ezeknek az embereknek tenni? Mi lenne a jó tanács?
Amint megtudom, közlöm.

 

 

Címkék: történet

A bejegyzés trackback címe:

https://labigabi.blog.hu/api/trackback/id/tr881144441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása