Mostanában nem csak egy rossztól sikerült megszabadulni. :)
A bal alsó 8-as, először könnyűnek ígérkezett, de valahogy éreztem, hogy lesz ez se a legegyszerűbbek közül való. Na, annyira nem volt vészes, mint a másik, ez olyan 45 perc volt. Persze ez is elég fárasztó volt, egyben nem jött ki sajnos, lejött a kalapja először, aztán a gyökerek szépen sorban, kellett a sebészi fúró is, el nem tudom képzelni, ilyenkor mit kell fúrni, a csontot, vagy mit, hogy kiszabaduljon. Végülis kijött mindegyik gyökér, Dr. Úr még mókázott is, hogy el kéne tenni mutogatóba a fogamat, olyan jó helyeken tört el :) Persze ismét mentek a poénok, én próbáltam visszatartani a röhögést, de néha nem ment. Mikor pl. kitalálta, hogy minden bölcsesség fog után magára kéne tetováltatnia egy vasmacskát, utána a beteg meg beülne a székbe és... "Te jó ég, hova kerültem?!" :)
Mesélt a kémia vizsgájáról, amikor is a tanár tesztet iratott velük, amitől Dr. Úrnak gyöngyözni kezdett a homloka. Kérdezi tőle a tanár:
- Könnyű, közepes, vagy nehéz?
- Hát, ha könnyű lenne már készen lennék. Ha közepes lenne, gondolkodnék. Ez bizony nehéz.
- Nehéz mi, mert nem tud félrebeszélni!?
- Hát ez teszt, persze, itt nem lehet félrebeszélni.
- Mér nem ment jogásznak, ha félre akar beszélni?
Jellemző... a magyar oktatás... sokáig lehetne ragozni...
A lényeg, hogy úgy 45 perc múlva már kint is volt a fogam. Kíváncsi leszek milyen lesz, mert az előző fájdalmával úgy 2 és fél hétig szenvedtem. Remélem a műtéti idő mennyisége egyenesen arányos lesz a gyógyulási idő mennyiségével. Az előző másfél órás műtét volt kb. mondjuk, ha a zsibbasztót is beleszámolom, aminek időt kell hagyni, úgy kb. 1 óra 45 perc. Ez így fele se volt, bár többnek tűnt. Minden izmom feszült, amikor ellen kellett tartani a dokinak, a az egész állkapcsom feszült. Patakokban folyt a homlokomról a víz. Nem is tudom, hogy bírtam ki kétszer ennyi ideig a másik fogammal.
Mindent összevetve érdekes volt ismét látni, ahogy dolgoznak, ha lenne még felesleges fogam, esküszöm már csak ezért is mennék hozzájuk.