Na hát kérem, épp egy erős estén vagyok túl, ami nem szűkölködött eseményekben. Munka után Z ügynök meginvitált másik Z ügynökkel egyetemben hozzá egy kis alkohol elfogyasztására. Lassan készültem, a tetemes mennyiségű szennyest szintentartás végett kissé megtizedeltem, ám még így is maradt bőven sok. Csináltam egy vacsorát, szendvics zöldséggel volt a menü. Közben teregetés és telefonálás, szervezés, zuhanyzás. Nagy nehezen rávettem magam az indulásra, amit vasalás és kisebb rendrakás előzött meg. Találtam egy BKV jegyet a komódon, nem volt kezelve még, ezzel jutok el a legolcsóbban a start vonalra. Így aztán a fülhallgatót beüzemeltem és a Massive Attack régebbi albumait elkezdtem hallgatni. Sétáltam le a régi sokat látott panelház lépscsőjén. A fal itt-ott foltos, a padló cigaretta hamutól és egyéb kosztól ellepve. Leértem, nyitom a modernizált elektro-mágneses kaput, amitől semmivel nincs nagyobb biztonságérzetem a házban, mivel a hátsó ajtó megmaradt a jó régi Elzett zárral védett mechanikával, amit egy hajléktalan egy faággal bármikor kinyit kis gyakorlással, hogy a félfűtéssel üzemelő lépcsőházban tölthesse az éjszakát. Szóval ez a nagy modernizálás is csak egy bizonyos cég bevételét növelte pár évvel ezelőtt.
Ekezdem böngészni a már régen látott buszmenetrendet a megállóban. Elszívok egy cigarettát, de még bőven duplázhatnék is, mert este 10 után már sok busz csak robog tovább itt, a nyugalom és biztonság illúzióját nyújtó kocsiszinbe, ahol reggelig rohadnak, mígnem reggel újra kihajthatnak a még csak felületesnek sem mondható biztonsági vizsgálat után, gyenge fékekkel, fűtés nélkül, szétvert lengéscsillapítókkal, csaknem simára koptatott gumikkal. Végre jön az én buszom. Felszállok, nem érdekelnek az utasok, csak kezelem a jegyet és leülök egy üres helyre. Hideg van. Hideg az ülés. A következő megállóban inkább álló helyet választok. Különben megfagy a seggem. Közben nem tudok hogy helyezkedni, hogy a hajléktalanok által terjesztett szarszag ne facsarja az orromat. Nincs mit tenni, tűrni kell... Közben elmerengek a gondolataimban, szól a fülemben a zene, ami nagy segítség ilyenkor, ám de a zene ellhallgat és egy már jól ismert dallam kezd el csengeni a fülemben. Hívásom van... azt is tudom ki az, anélkül, hogy megnézném. Igen, Z ügynök érdeklődik, hogy elindultam-e már. Előfordul az elalvás péntes este a munkásosztályban. Az Erzsébet hídra kanyarodunk éppen fel, amikor mondom a telefonba, hogy bizony már úton vagyok. Telefonon a hívás után folytatásra bírom a zenét, közben a mellettem álló figyelmét felkeltem a telefonnal. Nézi a kijelzőmet, mintha az élete múlna rajta. Gyorsan el a tokba, fülhallgató a fülkagylóba és folytassuk. Le a hídról óriásiakat basz az emberre alulról a busz, mintha lengéscsillatpító nem is lenne rajta, pedig ez már a sok milliós Volvo busz. Közben az előttem álló igénytelen női egyed hosszú, ám gusztustalanul mocskocs körmét nézem. Hiába ocsmány, hiába fordul fel a gyomrom tőle, mégis nézem, fogalmam sincs miért nem tisztítja. Fogja a kapaszkodót, amint inkább én már nem is teszek. A Fűrész sokadik plakátján vannak ilyen ujjak. Végre közeledik a cél. Friss levegőt szívhatok. Egyenesen célba veszem az éjjel-nappalit, ahol sört és energia italt veszek. Fizetés után irány Z ügynök lakása. Már emlékszem fejből a kódra a kapucsengőnél. Az ajtón kopogtatok és ő kijön. Elszívjuk közösen a cigarettánkat, majd bemegyünk beszélgetni. Esik szó a cégekről, a fúzióról, a jövőről, a múltról és mindketten jövendölünk valalmit. Majd pár alkoholos keverék elfogyasztása után érkeznek a többiek.
Van, aki már állni nem bír, van akivel értelmesen lehet beszégteni. Z ügynök valsaja közben a buliingjét. P ügynök hív egy 7 személyes taxit. Egyik srác, aki már nagyon szédült, végülis hazament. Elindultunk a XY nevű helyre. Táncikáltunk, ki is szúrtam valakit a tömbegben, de kis idő múlva eltűnt. Pech. Bár egyébként sem nézett ki a singli életet hírdető, ismerkedésre vágyó típusnak. Lerítt róla, hogy otthon várja a balek, akit annyiszor csalja meg, ahányszor csak akarja. Itt aztán ittunk tovább. Hirtelen ötlet... Menjünk a zúzósabb részre. House, meg isten tudja mi ment. Egy csaj nagyon rám szállt. Táncolt, dörzsölte ide-oda. Hű mondom, ez nagyon dugni akar. Tekergette magát, nagy örömöet szerezve ezzel nekem. Pedig borzalmasan táncoltam, többször még koccant is a fejünk, hála az alkoholtól megspékelt koordinációmnak. Majd sokat tapasztalt barátom jelzett nekem valamit. A fene... már amúgy is sejtettem, hogy ennyire nem lehet oda valaki egy részeg disznóért, így illedelmesen elnézés kérve arrébb álltam a dekoratív hölgytől. Úgy látszik, az én koromban lassan már csak pénzért lehet nőt szerezni. Rövid beszélgetés után ki is derült. Jól sejtettem. A lány hivatásos kurva. Nem én vagyok az első a társaságból, akit betámadott. Táncol veled, vadul, aztán a végén beindít és úgyis kifizeted boldogan a kért összeget, csak folytassa. Hm... Nesze neked romantika. Aztán lementünk egy másik helyre, ami aztán nagyon jól tudtuk, hogy ilyenekkel van tele és finoman szólva is egy igazi bűnbarlang. Még, ha nem is fizetünk értük, jól esett a próbálkozásuk. Na hát mondani se kell, hogy ez aztán egy félig night klub hangulatú hely. Ám bekerül ide mindenféle társaság. Csajok, akik smárolnak bárkivel hulla részegen, aki csak akar velük. Közben összemosolyogtunk párszor egy kedvenc vacsorázóhely pincérlányával. Úgy látszik második műszakban ebben a fertőben keresi a nagyobb zsét (hogy a hangulatnak megfelelően fogalmazzak). A hering parti közben egy magát valószínűleg nagyon keménynek érző csaj elkezdte cibálni a felsőmet... A pasija leállította, mert nyílvánvalóan valamit félreértett. Szegény olyan ronda volt, hogy észre sem vettem, hogy ő is egy levegőt szív velünk. Szóval nem értem mi baja volt. Bár ettől még kijárt volna neki pár pofon, ugyanis a karmával ezt volt képes művelni:
Még szerencse, hogy a pasija közbelépett, mivel sok-sok évvel ezelőtt megfogadtam, hogy nőt nem ütök meg (se gyógypofon se semmi) és azóta sem tettem. Ezzel a fogadalommal nem tudom mit csinálhattam volna ezzel a hullarészeg picsával, aki ha épp nem jó irányból nézem még pasinak is elment volna. Ritka az ilyen hülye, de sajnos ilyen is előfordul.
Fogy az ital, mélyek a dekoltázsok. Aztán a végén már annyira kiábrándító az egész, hogy ivás közben az egyetlen józan emberrel, a pultos csajjal beszélgetünk. Látszólag boldog, hogy értelmes emberekkel beszélgethet ő is, még ha részegek is kissé. Egy másik szendvicset hozott készségesen. Mondanom sem kell, nagyon jól esett, bár nem ingyen hozta. Persze ezek a beszélgetések sem két ember társalgásáról szóltak. A pincér csajok szóval tartottak minket, mert jól fogyasztottunk. Sajnos tényleg. Tetemes mennyiség fogyott az este alatt. Borzasztó mennyiséget és borzasztó összeget el bírunk így inni. Az egyetlen emberileg pozitív élménynek azt tudom tekinteni, hogy amikor a takarodót fújták igen kellemetlen hangnemben, a pultos lány elhessegette a modortalan picsát (mert ez is lány volt, bár messze nem fér össze a "szebbik nem" közhellyel), majd a kedves pultos hölgy, aki úgy 40 felé közelíthet, szépen elköszönt, ahogyan mi is és mentünk az utcára... És ahogy egyik barátom mondta, akár a vámpírok, amikor kijönnek a fényre... úgy mi is már kemény reggeli fényben fürödhettünk az utcán. A szemünk égett, a fülünk zsongott, a szánk kiszáradt, a sétánkat az ökörhúgyhoz tudnám hasonlítani. Elmentünk még Z ügynököz, ott pár srácot felhívtunk, aki az estéről lemaradt. Nagyon örültek nekünk... úgy 8-9 óra között. Aztán én elindultam haza. Látva, hogy mennyi pénzem fogyott el, a gyaloglást válaszottam a taxi helyett. Erősen "árral szemben" érzésem volt végig. Ahogyan a hétvégi műszakba igyekvők, korai keléstől puffadt szemmel róják az utcákat, úgy megyek el mellettük én alkoholgőzösen a nem alvástól beesett szemekkel, billegve és zenét hallgatva... emésztve az estét és ezt a velejéig megrohadt világot. Nem minden este ilyen... vannak nagyon kellemes, vagy épp vicces esték. Sőt a legtöbbször csak az ilyen estéket keressük, csináljuk. De ezen az estén valahogy mi kerestük ezt. Kellett ez... Ne legyenek illúzióink. A világunk már ilyen. Más kérdés, hogy legtöbbször inkább szemet húnyunk felette és máshogy próbáljuk megélni. De ha igazán belemész az éjszakába, ne számíts romantikára... de ha olyan típus vagy, aki képes rá, hát fordítsd a hasznodra. Sajnos én nem ilyen típus vagyok. :(