Elég, ha példát veszel rólam. Elmesélem, mit voltam képes megtenni egyik szerencsétlen étteremmel. Házhoz is szállítanak, igazából az éttermükben még nem is voltam, de ezek után azt hiszem nem is leszek.
I.
Első alkalommal egy szombati nap volt. Én otthon ültem, valamin dolgoztam nagyon. Megéhzetem úgy 9 óra felé, gyorsan rendeltem kaját a netpincéren. Kiválasztottam a szóban forgó pizzériát, kitöltöttem mindent gondosan és elküldtem a rendelést. Nem is tartott olyan sokáig, hívott is a futár:
Futár: Pizzát hoztam a ...-től, de nem találom önt.
Én: Merre jár? Melyik utcán?
Futár: Nem az utcán vagyok, itt vagyok az irodaházban az ötödiken, de tök sötét van.
Na itt esett le, hogy én az irodába rendeltem kaját és nem itthonra. Ennek egyszerű oka a figyelmetlenségen kívül persze az előre elmentős címmegadás. Vagyis már csak ki kell választani a mentett címeidből, hogy hova kéred. Csak egy klikkelés, de éppen ennyi melléklikkelni is. Ez történt, melléklikkeltem. A fickó pedig kitartóan meggyőzte az irodaházban a portást, hogy de bizony ezt a pizzát várja valaki odafent az ötödiken. Még személyigazolványt is leadott, aláírt papírt, hogy felmehessen az ötödikre. Megcsinálta! Aztán ott bóklászott a szerencsétlen a sötétben. Amúgy kemény 10 perc az út az iroda és a lakásom között. Bocsánatot kértem és mondtam neki az új címet. Ám amikor megérkezett, hiába adtam neki borravalónak 500-at, hogy ne fájjon neki ez a kis sétakocsikázás a kerületben, majdnem lenyelt keresztbe, hogy ez így nem jó, meg mittudomén fröcsögött, olyan stílusban ugatott a lakás előtt, mintha legalábbis ő szarná a fizetésemet. Írtam is gyorsan egy szerelmes levelet a főnökének, leírva a futára nem éppen baráti hozzáállását. Fel is hívtak másnap, hogy a mai ebédemet szeretnék ők állni és hogy bocsássak meg. Jó mondom egye fene. Ugyanazt a szerencsétlent küldték ki és ő is úgy kérte a bocsánatot megamindent, hogy még én voltam zavarban.
II.
Második alkalommal szintén otthon ültem, szintén 9 óra körül tettem meg tétjeimet a netpincéren ugyanennél a cégnél. De ezúttal nagyon figyeltem, hogy jó helyre rendeljem. :) Ám vagy másfél óra is eltelt, de a kaja sehol. Az éhség fölé kezdett kerekedni az álom. Már nagyon laposakat pislogtam, mikor csörög a telefonom. Ránézek az órára: 22:45. "Ki a franc hív ilyenkor? Hát én fel nem veszem." Kis idő múlva látom, hallom, hogy valaki piszkosul bebassza a bejárati ajtót odalent, majd kihúzatja a robogóját és eltép a ház elől. Kinéztem az ablakon és még láttam a csomagtartón a pizzámat és azt, ahogy a gőze összekeveredik a benzingőzzel. Byebye vacsora! Később derült csak ki, hogy a kapucsengő elromlott.
III.
Egy ideig nem mertem ezektől rendelni, nehogy beleköpjenek, vagy nehogy kifizettessék velem a múltkori át nem vett pizza árát is. Ám most ismét megpróbáltam. Épp az irodában voltam, úgy reggel 10 felé, mikor munkamegbeszélések sorakoztak fel, így döntött a csapat, rendeljünk inkább kaját, azzal megy el a legkevesebb idő. Ok, egy megbeszélgetés közben gyorsan elkértem, ki mit kér és miközben nekem is válaszolni kellett egy-két nekem szegezett kérdésre, feladtam a rendelést. Otthonra... Egy óra múlva hív is a futár.:
Én: Merre jár uram?
Futár: Megjöttem, de nem működik a kapucsengő.
Én: De itt nincs is kapucsengő, csak egy portás.
Futár: Itt meg portás nincs, csak kapucsengő.
Én: Hát nem az irodaház földszintjén van?
Futár: Nem, egy rusnya panelépület földszintjén vagyok.
Én: Hát nem oda kellett volna menni.
Futár: De nekem ez a cím volt megadva.
Én: Világos, én basztam el. Mondanék egy új címet (mondtam). Majd valahogy kompenzáljuk a sétakocsikázását, rendben?
Futár: Ok... 10 perc és ott vagyok.
Úgy is lett. Én meg már lent vártam, de ez a faszi normális volt, nem vetette szét az ideg, kapott 500 forintot. Megköszönte és simán elpöfögött a következő cím felé.
Ám mindezek után nem csodálkoznék a következő párbeszéden sem a meghurcolt étteremben:
Szakács: Józsi, vidd ki a 237-es rendelést.
Józsi: Mi a cím?
Szakács: Ez aaaa... Hű, vigyázzál vele, ez geci!
UPDATE: Kiderült, hogy mégsem én vagyok a hülye, legalább is nem minden esetben én voltam a hunyó, ugyanis jött egy levél, hogy otthonra rendeltem wok tésztát, de a cég a munkahelyemre vitette. Brávó! Írtam a Netpincérnek, hogy gyanítom a hiba náluk van és kellemetlen. Ők visszaírtak, hogy köszönök, szóltak a szállítócégnek, hogy többet ne csináljanak ilyet. :D Tök jó kis viharos szerelmi háromszög ez, de meglennék nélküle.
