Na hát kérem, épp egy erős estén vagyok túl, ami nem szűkölködött eseményekben. Munka után Z ügynök meginvitált másik Z ügynökkel egyetemben hozzá egy kis alkohol elfogyasztására. Lassan készültem, a tetemes mennyiségű szennyest szintentartás végett kissé megtizedeltem, ám még így is maradt bőven sok. Csináltam egy vacsorát, szendvics zöldséggel volt a menü. Közben teregetés és telefonálás, szervezés, zuhanyzás. Nagy nehezen rávettem magam az indulásra, amit vasalás és kisebb rendrakás előzött meg. Találtam egy BKV jegyet a komódon, nem volt kezelve még, ezzel jutok el a legolcsóbban a start vonalra. Így aztán a fülhallgatót beüzemeltem és a Massive Attack régebbi albumait elkezdtem hallgatni. Sétáltam le a régi sokat látott panelház lépscsőjén. A fal itt-ott foltos, a padló cigaretta hamutól és egyéb kosztól ellepve. Leértem, nyitom a modernizált elektro-mágneses kaput, amitől semmivel nincs nagyobb biztonságérzetem a házban, mivel a hátsó ajtó megmaradt a jó régi Elzett zárral védett mechanikával, amit egy hajléktalan egy faággal bármikor kinyit kis gyakorlással, hogy a félfűtéssel üzemelő lépcsőházban tölthesse az éjszakát. Szóval ez a nagy modernizálás is csak egy bizonyos cég bevételét növelte pár évvel ezelőtt.

Ekezdem böngészni a már régen látott buszmenetrendet a megállóban. Elszívok egy cigarettát, de még bőven duplázhatnék is, mert este 10 után már sok busz csak robog tovább itt, a nyugalom és biztonság illúzióját nyújtó kocsiszinbe, ahol reggelig rohadnak, mígnem reggel újra kihajthatnak a még csak felületesnek sem mondható biztonsági vizsgálat után, gyenge fékekkel, fűtés nélkül, szétvert lengéscsillapítókkal, csaknem simára koptatott gumikkal. Végre jön az én buszom. Felszállok, nem érdekelnek az utasok, csak kezelem a jegyet és leülök egy üres helyre. Hideg van. Hideg az ülés. A következő megállóban inkább álló helyet választok. Különben megfagy a seggem. Közben nem tudok hogy helyezkedni, hogy a hajléktalanok által terjesztett szarszag ne facsarja az orromat. Nincs mit tenni, tűrni kell... Közben elmerengek a gondolataimban, szól a fülemben a zene, ami nagy segítség ilyenkor, ám de a zene ellhallgat és egy már jól ismert dallam kezd el csengeni a fülemben. Hívásom van... azt is tudom ki az, anélkül, hogy megnézném. Igen, Z ügynök érdeklődik, hogy elindultam-e már. Előfordul az elalvás péntes este a munkásosztályban. Az Erzsébet hídra kanyarodunk éppen fel, amikor mondom a telefonba, hogy bizony már úton vagyok. Telefonon a hívás után folytatásra bírom a zenét, közben a mellettem álló figyelmét felkeltem a telefonnal. Nézi a kijelzőmet, mintha az élete múlna rajta. Gyorsan el a tokba, fülhallgató a fülkagylóba és folytassuk. Le a hídról óriásiakat basz az emberre alulról a busz, mintha lengéscsillatpító nem is lenne rajta, pedig ez már a sok milliós Volvo busz. Közben az előttem álló igénytelen női egyed hosszú, ám gusztustalanul mocskocs körmét nézem. Hiába ocsmány, hiába fordul fel a gyomrom tőle, mégis nézem, fogalmam sincs miért nem tisztítja. Fogja a kapaszkodót, amint inkább én már nem is teszek. A Fűrész sokadik plakátján vannak ilyen ujjak. Végre közeledik a cél. Friss levegőt szívhatok. Egyenesen célba veszem az éjjel-nappalit, ahol sört és energia italt veszek. Fizetés után irány Z ügynök lakása. Már emlékszem fejből a kódra a kapucsengőnél. Az ajtón kopogtatok és ő kijön. Elszívjuk közösen a cigarettánkat, majd bemegyünk beszélgetni. Esik szó a cégekről, a fúzióról, a jövőről, a múltról és mindketten jövendölünk valalmit. Majd pár alkoholos keverék elfogyasztása után érkeznek a többiek.

Van, aki már állni nem bír, van akivel értelmesen lehet beszégteni. Z ügynök valsaja közben a buliingjét. P ügynök hív egy 7 személyes taxit. Egyik srác, aki már nagyon szédült, végülis hazament. Elindultunk a XY nevű helyre. Táncikáltunk, ki is szúrtam valakit a tömbegben, de kis idő múlva eltűnt. Pech. Bár egyébként sem nézett ki a singli életet hírdető, ismerkedésre vágyó típusnak. Lerítt róla, hogy otthon várja a balek, akit annyiszor csalja meg, ahányszor csak akarja. Itt aztán ittunk tovább. Hirtelen ötlet... Menjünk a zúzósabb részre. House, meg isten tudja mi ment. Egy csaj nagyon rám szállt. Táncolt, dörzsölte ide-oda. Hű mondom, ez nagyon dugni akar. Tekergette magát, nagy örömöet szerezve ezzel nekem. Pedig borzalmasan táncoltam, többször még koccant is a fejünk, hála az alkoholtól megspékelt koordinációmnak. Majd sokat tapasztalt barátom jelzett nekem valamit. A fene... már amúgy is sejtettem, hogy ennyire nem lehet oda valaki egy részeg disznóért, így illedelmesen elnézés kérve arrébb álltam a dekoratív hölgytől. Úgy látszik, az én koromban lassan már csak pénzért lehet nőt szerezni. Rövid beszélgetés után ki is derült. Jól sejtettem. A lány hivatásos kurva. Nem én vagyok az első a társaságból, akit betámadott. Táncol veled, vadul, aztán a végén beindít és úgyis kifizeted boldogan a kért összeget, csak folytassa. Hm... Nesze neked romantika. Aztán lementünk egy másik helyre, ami aztán nagyon jól tudtuk, hogy ilyenekkel van tele és finoman szólva is egy igazi bűnbarlang. Még, ha nem is fizetünk értük, jól esett a próbálkozásuk. Na hát mondani se kell, hogy ez aztán egy félig night klub hangulatú hely. Ám bekerül ide mindenféle társaság. Csajok, akik smárolnak bárkivel hulla részegen, aki csak akar velük. Közben összemosolyogtunk párszor egy kedvenc vacsorázóhely pincérlányával. Úgy látszik második műszakban ebben a fertőben keresi a nagyobb zsét (hogy a hangulatnak megfelelően fogalmazzak). A hering parti közben egy magát valószínűleg nagyon keménynek érző csaj elkezdte cibálni a felsőmet... A pasija leállította, mert nyílvánvalóan valamit félreértett. Szegény olyan ronda volt, hogy észre sem vettem, hogy ő is egy levegőt szív velünk. Szóval nem értem mi baja volt. Bár ettől még kijárt volna neki pár pofon, ugyanis a karmával ezt volt képes művelni:

Még szerencse, hogy a pasija közbelépett, mivel sok-sok évvel ezelőtt megfogadtam, hogy nőt nem ütök meg (se gyógypofon se semmi) és azóta sem tettem. Ezzel a fogadalommal nem tudom mit csinálhattam volna ezzel a hullarészeg picsával, aki ha épp nem jó irányból nézem még pasinak is elment volna. Ritka az ilyen hülye, de sajnos ilyen is előfordul.

Fogy az ital, mélyek a dekoltázsok. Aztán a végén már annyira kiábrándító az egész, hogy ivás közben az egyetlen józan emberrel, a pultos csajjal beszélgetünk. Látszólag boldog, hogy értelmes emberekkel beszélgethet ő is, még ha részegek is kissé. Egy másik szendvicset hozott készségesen. Mondanom sem kell, nagyon jól esett, bár nem ingyen hozta. Persze ezek a beszélgetések sem két ember társalgásáról szóltak. A pincér csajok szóval tartottak minket, mert jól fogyasztottunk. Sajnos tényleg. Tetemes mennyiség fogyott az este alatt. Borzasztó mennyiséget és borzasztó összeget el bírunk így inni. Az egyetlen emberileg pozitív élménynek azt tudom tekinteni, hogy amikor a takarodót fújták igen kellemetlen hangnemben, a pultos lány elhessegette a modortalan picsát (mert ez is lány volt, bár messze nem fér össze a "szebbik nem" közhellyel), majd a kedves pultos hölgy, aki úgy 40 felé közelíthet, szépen elköszönt, ahogyan mi is és mentünk az utcára...  És ahogy egyik barátom mondta, akár a vámpírok, amikor kijönnek a fényre... úgy mi is már kemény reggeli fényben fürödhettünk az utcán. A szemünk égett, a fülünk zsongott, a szánk kiszáradt, a sétánkat az ökörhúgyhoz tudnám hasonlítani. Elmentünk még Z ügynököz, ott pár srácot felhívtunk, aki az estéről lemaradt. Nagyon örültek nekünk... úgy 8-9 óra között. Aztán én elindultam haza. Látva, hogy mennyi pénzem fogyott el, a gyaloglást válaszottam a taxi helyett. Erősen "árral szemben" érzésem volt végig. Ahogyan a hétvégi műszakba igyekvők, korai keléstől puffadt szemmel róják az utcákat, úgy megyek el mellettük én alkoholgőzösen a nem alvástól beesett szemekkel, billegve és zenét hallgatva... emésztve az estét és ezt a velejéig megrohadt világot. Nem minden este ilyen... vannak nagyon kellemes, vagy épp vicces esték. Sőt a legtöbbször csak az ilyen estéket keressük, csináljuk. De ezen az estén valahogy mi kerestük ezt. Kellett ez... Ne legyenek illúzióink. A világunk már ilyen. Más kérdés, hogy legtöbbször inkább szemet húnyunk felette és máshogy próbáljuk megélni. De ha igazán belemész az éjszakába, ne számíts romantikára... de ha olyan típus vagy, aki képes rá, hát fordítsd a hasznodra. Sajnos én nem ilyen típus vagyok. :(

Nem rég jöttem meg a filmről. Két srácot hazadobtam, majd beugrottam a benzinkútra egy doboz cigiért és 2 üveg sörért. Nagyjából ennyi történt azóta, hogy letettem a 3d szemüveget. Ja nem... az egyik sört már megbontottam.

Szeretném leírni frissen, milyen élményekkel gazdagodtam. Először is le kell szögezni, idő és inspiráció hiányában most először látok 3D-s mozit. 3D-s technikákat már csak a szakma miatt is láttam már és próbáltam, de mozis 3D-t még nem tapasztaltam. És bizony IMAX-el kezdtem.

5-en mentünk el a filmre pár barátommal. Utolsónak érkeztem, nem részletezném, hogy miért. Sebaj, bőven volt előtte idő mindenre. Első érdekes momentum a szemüveg készhezvétele. A bejárat előtt a lépcsőnél adják oda. Aztán friss élményként próbálgatva a fejedre jó kis bokaficamot lehet elszenvedni, ha nem figyelsz. Ilyen most szerencsére nem volt. Viszont amint leültünk, észrevettem, hogy a szemüvegem deffektes. Bal szára szakszerűen szigetelő szalaggal volt megragasztva. Elmés találmány, de értelmeten, ferdén ül a fejeden, de mindegy én egy zsepivel megoldottam, hogy egyenesben álljon, nem volt kedvem kiszaladni cserélni, mert másodpercek voltak hátra és nem akartam lemaradni. Egyébként a fertőtlenítő lé folyik a szemüvegről, úgyhogy ajánlott zsepivel megszárítani itt-ott. Ráadásul az a trutyi enyhén büdös is, de szerencsére nem vészes. Az idegenvezető hölgy gyorsan elmondott pár apróságot, amit tudni érdemes, akinek hánynia kell, ne az előtte ülőre tegye és ha szédül, vagy fáj a feje, vegye le a szemüveget és pihentesse az elméjét. Nem volt reklám, ha jól emlékszem. Talán csak 1-2 bemutató volt előtte. Gyorsan elkezdődött, máris "beléptünk az Avatar világába".

Először az a jelenet ütött meg, amikor a gigantikus hibernálóteremben a súlytalanság állapotában mozogtak a színészek. Egyből ráéreztem a 3D mozi lényegére. Ha nem is olyan élmény, mintha ott lennénk, de gyakorlatilag azzal, hogy mélysége van a filmnek képes az ember úgy beleélni magát, hogy a kamera, ha magasról lenéz, a tériszonyosokat azonnal bénulás fogja el. Kissé olyan az egész, mint valami emlékbeültetés.

A legnagyobb probléma az volt, amikor kicsi mélységélességet használtak, az előtérben éles volt valami, de a háttérben emberek álltak, de homályosak voltak... az ember ilyenkor, főleg az elején, próbálna körülnézni, de nem tud, mert akárhogy hunyorít, csak az előtér éles. Az ilyen kamerabeállításokat kerülniük kell a készítőknek majd a 3D-s filmekben. Később viszont egyre kevésbé tűnt fel ez. Vagy a készítők rájöttek, hogy élesebb teljes képet kell adni, vagy a szemem szokta meg, hogy jobban teszi, ha az éles felületekben gyönyörködik. Minden esetre hamar elkezdtem élvezni a plusz dimenziót és beleélhettem magam filmbe. A másik érdekes probléma a felirattal volt. A navi'-k néha saját nyelvükön szólalnak meg, ezt feliratozták. Két felirat is volt egyszerre, egy angol és egy magyar. Az angollal nem volt gond, de a magyart valahogy alig olvashatóan a tér közepébe helyezték el. Ezt nehéz elmagyarázni, de nagyon nehezen olvasható volt.

A film 3D nélkül is megállja a helyét, ezt merem állítani. A világ, amit Cameron épített, annyira komplex és részletes, hiába is vádolták azzal, hogy semmi új nincs benne és korábbi filmek elemeit ötvözi, ez a film nézése közben nem tűnik fel. Utólag lehet bele magyarázni, de felesleges. Rengeteg apróság szinesíti ezt a világot, amitől csodálatos. Ha csak a navi'-kat figyelhetném napokon kereszül 3D élményben, ahogy élnek és ahol élnek már az is csodálatos lenne, ehhez pedig még egy jól kitalált sztori is párosul, ami annyira leköt arra a két és fél órára, hogy egy percét sem sajnálom. Ahogyan a főszereplő beléphet az Avatárjával a Navi'-k világába, úgy mi is szívesen néznék ezt a 3D-ben nézhető világot, akár életünk végéig is. Tudom ez erősnek hangzik, de volt ilyen gondolatom a film alatt. A főszereplő, Sam Worthington (Terminator Salvation) bizony nem hiába lett Cameron kis kedvence. Ez a srác úgy játszik, hogy az első pillanattól kezdve azonosulunk vele. Belép ebbe a világba és minden érzése kiül az arcára, a modern mozgás-szenzoros technikának köszönhetően ez a karakteren is gyönyörűen látszik. Minden új dologra rácsodálkozik, vagy épp az élménytől feldobva nevet egyet. Épp így éljük meg mi is az elénk varázsolt világot, ahogyan a karakter. Női partnere Neyitri (Zoe Saldana), egy elbűvölő karakter, gyönyörű még így Navi'-ként is. Quaritch (Stephen Lang), a kemény katona poénjain néha alig tudtam abbahagyni a nevetést. Remekül hozta ő is a szerepet.

A történet nem mondható, hogy agyilag megerőltető egyébként, bár én ennek örülök. Unom már a valószerűtlen csattanókat és fordulatokat. Itt nem az a lényeg, mennyire tudnak meglepni minket. A jelenetek és a világ lebilincselő, nem tudom elégszer hangsúlyozni. Ehhez a félig kiszámítható sztori is csak hozzátesz, nem rontja el az összképet.

Óriási Sci-fi-t csináltak srácok, nem hiába volt rosszul tőle Lucas. Ez bizony képes lesz elérni ugyanazt, amint annó a Star Wars-nak sikerült. A mi világunkban ez mit jelent? Már már koporsóba fektettük a mozit. Ekkor kiáltotta valaki azt, hogy:
- IMAX!!!
- Miii? Micsoda?
- Térhatású mozi. 3D! Érted...
- No, akkor kelj csak fel mozi! Érdekelni fognak még téged az emberek.

Addig amíg a házimozi nem cseszi el megint ezt is... A Panasonic már csinálja is az otthoni 3D-s mozit. Ám amíg ez elterjed addig van pár szép éve a moziknak. Ahogy az "idegenvezető" kiscsaj mondta, a mozi történelmét írja át az Avatar. Nem csoda, hogy minden filmkészítő szakember, aki nem halt eddig éhen, most csak 3D-ben képzeli el a következő filmjét. A mozisok jobb, ha összetörik a malacperselyt és abból átépítik 3D-sre a termeiket. Hatalmas pénz lesz még ebben, de ahogy lenni szokott, a magyarok nem fognak időben kapcsolni. Marad nekünk még egy jó ideig egy IMAX, egy hónapos várólistával.

A következő a Clash of Titans lehet, ami tovább építi az Avatar által kikövezett utat. Aztán, ha Cameron csupán egy bőrt húz majd le a filmjéről a második résszel, már akkor is tovább fogja lendíteni a 3D mozi szekerét, márpedig biztosra veszem, hogy úgyis kitalál majd valami ütőset a második részhez is.

Megjegyzés: semmilyen kritikát, vagy cikket nem voltam hajlandó elolvasni a filmről, mielőtt megnéztem. Még a trailer-eket sem néztem. Egy teasert láttam előtte és pár cikket amit még a premier előtt kiszivárogtattak. Utána láttam a filmet, megírtam ezt a posztot. Nézzük csak meg az általam sokat emlegetett Freakin' kritikáját! Ezzel igazolva is érzem a fenti merész kijelentéseimet. Nem csak rám volt nagy hatással a film.

No, hát ismét party time volt pénteken. Ezúttal egy barátunk 30. szülinapját mentünk ünnepelni. Előtte viszont összeültünk 5-en egy kis baráti iszogatásra. Ezúttal nálam voltunk. Kis konyhába beültünk 5-en, de tök jó volt. :) T ügynök elkezdte bömböltetni a zenét igencsak zengett a ház tőle, de a szomszédok nem szóltak. Nagyon kellemesen csalódtam a szomszédokban. :D Aztán miután elfogyott minden ital, ami kezdetben még soknak is tűnt... igazából még kevés is volt, rendeltünk egy városnéző taxit. 7 személyessel mentünk, a sofőr talán megrészegedett a szagunktól, mert minden kisutcát összegyűjtött, ahol 1-1 parkoló kollégája miatt várakozni kellett nekünk is. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért mutatja meg nekünk a várost. Erre az volt a válasz, hogy a GPS szerint ez a legrövidebb. Mondom erre, hogy időben viszont biztos ez a leghosszabb. Ezután néma csendben és visszafolytott kuncogással figyeltük ideges sofőrünk igyekezetét. A végén behajtott egy zsákutcába és nézelődött jobbra-balra, mint aki még ilyet nem látott. Ott megköszöntük, mondva, hogy inkább gyalog folytatjuk. Kifizettük és indultunk a helyre. 2 saroknyira volt csak. Odalent aztán elkezdődött az iszogatás, ismerősök üdvözlése és a még úton lévők nyaggatása, hogy igyekezzenek, mert ajándékot kéne osztani. Z ügynök kapott ajándékot. Elsőre egy laptop táska volt, ám laptop helyett egy kép lapult a táskában, középen kettéosztva, bal oldalon erősen ittas képeit kollázsba összegyűjtve, összekeverve, majd ugyanezek a jobb oldalon szoftverrel megöregített verziója máshogy összekeverve, a bal oldal tetején "A oldal" felirat, jobb oldalon "B oldal" felirat díszelgett. A laptop töltő helyén két üveg garat-töltő üveg volt, amikbe válogatott nedűk voltak a kupak alá zárva. Ezekre az ünnepelt hatalmas röhögéssel felelt és mi ennek örültünk. :D Úgyhogy folytatódott az italozás, táncolgatás. S ügynök elindult haza barátnőjével igen korán, erre M ügynök szakállát húzva próbálta maradásra bírni. Erre S ügynök reagált: "Ugye tudod, hogy mindjárt kapsz egy pofont!?". M ügynök nem reagált, úgyhogy kapott egy csattanós fülest. Erre 3 másodperc mérlegelés után 3 jól elhelyezett fültőn paskolással köszönt el S ügynöktől és indult vissza inni, mert erre kellett. Én próbáltam bíztatni, hogy csak a pia miatt volt stb. Ám ez sajnos aznap estére már végképp elbaszta a kedvét. Így aztán jó gyorsan leléptek ők is Á ügynökkel. Vele se sokat sikerült beszélgetni. Egyetlen emlékem, hogy jól megvitattuk ellentétesnek mondható testalkatunkat. :) Aztán ment a tánci-tánci, hatlmas röhögések, vicces képek. 293 kép készült az este alatt, de egyet se mertek kitenni a srácok, mert azokból közfelháborodás lett volna. Mondani se kell, hatalmasat bulizott az egész banda. :) Aztán a végén kiszúrtam egy kiscsajt, már fotózgatás ment vele én ölelgettem, mire ő egy másik srácról kezdett kérdezgetni. Na mondom kabbe, akkor inkább őt kérdezgesd! :) Ez se szegte kedvem, buliztunk tovább, készültek a képek, majd záráskor szépen vártunk a taxit. Addigra odakint már szép nagy hó esett. A hely vezetősége nagyon szimpatikus volt. A pultos srácok és még a kidobó is kultúrált és normális volt, az egyetlen pultos csaj, meg nagyon villatgatta a szemét. Ezen kívül még volt egy... hát nekem annyira nem tetsző csaj, aki ahányszor elment mellettem, mögöttem, a seggemet fogdosta. Nem akartam nagyon lereagálni, nem az első eset, gondoltam, legalább ennyi öröme legyen. :D
Na hát T ügynökkel elhúztunk a söfőrrel. Másnap pedig hulla másnaposan inkább elmentem fotózni a hóban csúszdázó és szánkózó gyerekeket. Sikerült is tök jókat elkapni, na meg nekem is jót tett a friss levegő. Ismét egy jó buli volt szuper társasággal. :D

Boldog Szülinapot Z ügynök!

Óriási megtiszteltetés volt, amikor J ügynök meghívott a szalagavatójára és megkért, hogy fotózzak. Bár nem vagyok egy nagy tehetség és különösebben nincs hozzá profi felszerelésem, de természetesen örömmel igent mondtam, azzal, hogy megteszek mindent, hogy elfogadható képeket tudjak elhozni az eseményről. Meg is kaptam a meghívót és a karszalagot az afterra. Szombaton felkeltem, kényelmesen készülődtem, még el kellett ugranom a kollégám fúrójáért (nagy teljesítményű falbontó készülék, ez kell a betonhoz), 2 körül ott voltam, tankoltam egyet és irány haza. Otthon folytattam a készülődést, magamra dobtam egy viszonylag normális gúnyát és elindultam. Gép feltöltve, kártya leürítva, cím beütve az ájgóba és indulás. Közben 2-3 telefont kaptam, hogy ki hol jár és én hol vagyok. Nagy nehezen odaértem a bejárathoz, nagy volt a környéken a mozgás, mindenki keresgette a helyet a töksötétben. Na sikerült csak kissé paraszt módon parkolni, gyors cigi és már közben beszéltem J ügynökkel, hogy hol találkozzunk. Körbevezetett az objektumban, bemutatott az egész családnak. :) Meglepő kedvesség, komolyan nem mindennapi az biztos. Gyorsan pár kép barátnőkkel, táncpartnerrel és elkezdtem felderíteni, honnan és melyik objektívvel lenne a legjobb fotózni. Magasan foglaltam helyet hosszú csővel, így biztos, hogy mindenhol megtaláltam J ügynököt. S ügynökkel is sikerült találkozni, kaptam egy kólát, az nagyon jól jött.

Elkezdődött a műsor. Bevonultak az osztályok egészen F-ig(!!!), sose láttam eddig max 4 osztályt. Rengetegen voltak. Sok-sok szép kislány és sok tipikus kamaszfiú. :) Én pedig csak fotóztam, fotóztam. Több, mint 400 kép készült. Ebből persze 100 kb mehet is a kukába. Gyönyörű keringők voltak, persze volt néhány sutyerák is... pl. egyik fotós kolléga mellettem akkora sajtszagót fújt ki magából, hogy nem bírtam mellette maradni. Ettől eltekintve nagy élmény volt és tényleg nagyon örültem, hogy meghívtak. Na de úgy volt, hogy az afteren is fotózok, a kártya meg majdnem tele, az akksi már a végét járta, így gyorsan hazamentem átvenni a képeket, feltölteni az akksit, zuhany, új ruha és fel a buszra, irány Z ügynök. Ott aztán válogatott finomságok kerültek elő, a jól ismert házi főzésű alma-, barack pálinka, whiskey, sör és hasonló szerszámok. Ennek az lett a vége, hogy Z ügynök már szép nagy amplitudóval állt a lábán. Közben S ügynök gyomra beadta az unalmast, talán egy rosszul sikerült szendvicsnek köszönhetően. Így még eljött értünk, hogy odavigyen, viszont ők úgy 10 perc tanakodás után mentek is haza. :( Kár, de Z ügynök kedvét ez nem vette el, le akart menni mindenképpen a helyre. Na ez nagy hiba volt a KözGÁZ klub NagyGÁZ klub lett az évek alatt. A biztonsági őrök a kiskirályokat játszák, felőlük kint megfagyhat az ember, ők őrzik a rendet az üres halban. Kedvesen odalökik mindenhova, hogy "Ketteséveeeel!!!". A kurva nagy ruhatárra azt mondja a fickó, hogy tele van, így marad, hogy kabátban lemegyünk... bravó... máshol egy akasztóra kettő kabátot is tesznek és negyed annyi helyen elrendezik ésszerűen a kabátokat. Fasza, fogva a kabátot megyünk le. Igyunk valamit legalább, ha már lejöttünk. Egy gyökér elénk tolakszik, kérdezem, hogy nem zavar, hogy előtted vártam már a soromra, erre odaveti, hogy nem. És mielőtt elgondolkodhatnék rajta, hogy hányszor tapossak a homlokára elkezdi vollogtatni a katona igazolványát mutatva ezzel, hogy ő márpedig szent és sérhetetlen és ő előbbre való a többi embertől. Gratulálok az emberi söpredék legaljába tartozik az ilyen kis gyökér, aki azért megy katonának, mert agya semmi, de szeretné magát többnek tudni egy igazolványtól a többieknél. Szánalmas, ott is hagytuk a helyet gyorsan. Maradjon meg ez a hely a város söpredékének. Élvezzék csak egymás társaságát.

Z ügynök csörgette a város másik szegletében bulizó társaságot, L ügynök bemondta a helyet... Soho! Ok, hívom a taxit, már ott is vagyunk. Hívjuk L ügynököt, én beszélek vele, ő végig azt hiszi, hogy én Z ügynök vagyok. Aszongya ők már nem tudnak menni a Sohoba, mert valami balhéba keveredtek és kivágták őket a biztonságiak... Gút... finoman lebasztam :) és hogy végleg összezavarjam, még átadtam a telefont Z ügynöknek. Na de semmi sem tántoríthat el minket, így lementünk ketten a Sohoba... ittunk mulattunk egészen hajnali 5-ig... itt végre voltak normális arcok is meg furák is, de legalább sem kötekedett és balhézott. Voltak jó fej csajok is így hamar elrepült az a néhány óra. Jó estét zártunk megint! :)

Rendszeresen olvasgatom a Filmfobia blogot. A legtöbbet posztoló srác, a Freakin' cikkjeiben mindig találok olyan részeket, amikre szemtől szemben állva azt mondanám: "Ahogy mondod, barátom! Íííígy ahogy mondod." Így aztán többször előfordult már, hogy ő rátalált valami filmre, jól megírta a véleményét, tetszett, ezért megnéztem. Nyugodtan olvasom a cikkjeit, nem akar spoilerezni. Mindegy, hogy a film megnézése előtt, vagy után olvasok nála. Legutóbbi ilyen a The Last Kiss volt. Nem mondhatnám, hogy nagy kedvelője vagyok a romantikus filmeknek, legalábbis nem annak a fajtának, amiket okád ki magából az álomgyár, mégis ennek a sztorija megfogott. Sejtettem, nem egy szokványos film lesz, ahogyan Freakin' írta. Idézem: "Ezt a történetet mintha az élet írta volna." És tényleg. Nincs kapcsolat gondok nélkül és van az a kapcsolat, ami csak gondokból áll. Sosem az történik az életben, mint azokban az igazi hepiendes szarokban. Ez tényleg valós, valósak a reakciók, a történet zseniális, szinte semmi csavaros és meglepő nincs benne, mindig sejteni lehet, hogy mi fog történni, de mégis ezt bemutatva ettől szép és szagos az egész. Kicsit kezd unalmassá válni már az, hogy a forgatókönyvírók és rendezők úgy érzik, meg kell lepniük a nézőket és ebben különösen nehéz dolguk van, mert sok filmet látott már a néző. Nem kell! Főleg nem akkor, ha bugyután hat... kedvenceim a mosdós tükrösajtós szekrényes jelenetek... Attól nem lesz meglepőbb, ha nem elsőre, hanem másodikra történik meg az ijedelem... ok, akkor nagy hangot durrantunk a néző fülébe, mert annak bizony el kell emelkedni a díványról. Köszönjük, ok, nyert a rendező úr, diadalittasan hátradőlet, meg tudott ijeszteni, de ez már szánalmas. Nézzétek csak meg ezt a filmet és érteni fogjátok, miről beszélek.

Ja és itt olvastam róla először:
http://filmfobia.hu/archives/2010/01/21/Az_utolso_csok_the_last_kiss_2006_kritika/

Mint ahogy egyik T-Mobile reklámban láttam (nem, nem azért épp T reklám), egy gyerek sünit tartott otthon. Tudjátok, arról van szó, amikor "Vannak bátor családok. Vannak állatszerető családok. stb.". És tényleg. Hihetetlen, de ezeket a kis tüskés állatokat lehet otthon is tartani. Fontos azonban, hogy az utcáról nem vihetsz fel egy sünit otthon tartani. Ők védettek... vannak erre kifejezetten tenyésztett sünik, amik már eleve könnyebben fognak a fogsághoz hozzászokni.

Sünitenyésztők itt:
http://www.afrikaitorpesun.hu/
 

Leírás:
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print,PrintScreen.vm/id/30651/mainarticle/false;jsessionid=69583D51DD412B278C197CD076B3773A

Divatba jöttek a sünök:
http://www.zug.hu/cikk/divatba-jottek-a-sunok_675.php

Süni eszik:

Támadó süni :)

Süni Fitness

Felgyülemlett egy rakás film, így most, hogy a héten egyedül vagyok, elkezdtem esténként megnézni őket. Belefutottam pár igen erős darabba.

Hurt Locker (A Bombák földjén)

Irakban járunk. Amerikai bombaszakértőket (EOD - Explosive Ordnance Disposal) látunk munka közben. A főszereplő, aki enyhén szóval is furán viselkedik... egyesek szerint tökös, mások szerint vakmerő, talán őrült. Elmondása szerint két társával ellentétben neki van otthon asszony és gyerek is, mégis úgy viselkedik, mint akinek nincs vesztenivalója. Mint akit nem érdekel, hogy elpatkol-e egy durranástól, mint aki leszarja a háborút, az embereket, a világot.

A rendezést egy Kathryn Bigelow nevű hölgy követte el, akinek nem volt túl sok filmje, legutóbb a K-19: The Windowmaker-t láthattuk tőle, ami mérsékelt sikert hozott. A szereplők között feltűnik 3 ismert arc is, de csak pár percre. Azért is furcsa, mert amikor feltűnnek, a filmrajongóknak azonnal az az érzése támad, hogy na itt most valami komoly szerep következik. Francot... 5 percen belül vagy agyonlövik, vagy egy bombától válik füstté, vagy kisétál a jelenetből. Aki viszont mindig marad, a főszereplőnk, Jeremy Renner (28 héttel később, Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford), aki a két társával együtt baromi jól alakítja a szerepet. Ezen kívül érdekes még megfigyelni, hogy a zenét nem vitték túlzásba. Akár csak a No Country for Old Men, ez a film is inkább a hangokkal, a színészek játékával és a történettel teremti meg a pattanásig feszülő hangulatot. Közel sem az a hatásvadász halivúdi kuka, mint a legtöbb háborús film. Bár a rendezé néhol érthetetlenül súlyozott felvételeket, mint pl. a sivatag közepén a mesterlövész párbaj egyik lövésénél egy lassított felvételen pattogó hüvely... az így szép és jó, de baromira nem illett oda. Volt még olyan jelenet, ami elég keszekuszára sikeredett, de ettől függetlenül a kellő hatást elérte.

A film nem arról szól, hogy ott volt egy csapat Irakban és hatalmas hőstettet vitt véghez és nagyon kemény volt és majdnem ott maradt az egész osztag, mint pl. a Sólyom végveszélyben. Azzal a problémával foglalkozik, amivel már pár másik film is pl. Home Of Brave, amit ki is emelnek a filmet kezdő idézetben: "a háború drog". A hazatérő katonák pedig egyszerűen nem bírnak leállni róla... hiába otthon a gyönyörű felesége (Evangeline Lilly) és a kisbaba, na a kölökkel a jelenet... a főszereplő monológja nagyon durva. :( És ez a sima sorkatonákon is jelentkezik, képzeljük el a Bomb Squad-ban dolgozóknak mennyi adrenalin folyhat vér helyett az ereikben, amikor ellenséges területen egy összetákolt bomba működésére próbál rájönni, mielőtt az időzítő lejár, vagy mielőtt távolról elérkezettnek látnák az időt megnyomni a piros gombot... vagy ne képzeljük el, csak nézzük meg a filmet és lesz róla valamennyi fogalmunk. Bravó! Ezután figyelemmel fogom kísérni a rendező hölgy munkáit az tuti.

Egyéb olvasnivaló:
http://www.moziplussz.hu/film.php?id=2138
http://www.imdb.com/title/tt0887912/
http://filmbuzi.hu/archives/2009/06/20/the-hurt-locker/

The Road

Apa és fia kóborol egy letarolt világban. Amint szépen lassan próbáljuk összerakni az apa (Viggo Mortensen) emlékeiből az előtörténetet, egyre világosabbá válik, hogy háborús bombázások átlal elpusztított amerikában járnak, méghozzá kb. 3 évvel a támadás után. Próbálják elérni a déli partot. Alig maradt élő ember, az élelem csaknem mindehol elfogyott, felütötte fejét a barbár emberek között a kannibalizmus. Ilyen világban próbálja az apa megőrizni emberségét, megóvni fiát minden rájuk leselkedő veszélytől, kitartása és eltökéltsége, hogy fiát biztonságban tudhassa, túlmegy minden határon.

Ez a csaknem 2 óra postapokaliptikus hangulat képes összetörni a nézőt, erre eddig nem sok volt képes azokból, amit volt szerencsém látni. Utána a ház előtt gyorsan elszívtam egy cigit és körbenézve szinte mindenhol azt néztem, milyen lenne a környéken élni és boldogulni hasonló helyzetben. Szinte megelevenedtek az előttem parkoló roncsok és a néhány sétáló ember éjszaka, ahogy élelem után keresgélnek, gyűjtögetnek, mint a mai csövesek. A történtben előrehaladva egyre inkább nehéz lesz megérteni, hogy nem adta fel éveken keresztül az apa a küzdelmet az éhséggel és azzal, hogy fia ebben a világban kénytelen felnőni.

Ez a film nem egy habkönnyű popcorn mozi. Nem lesz tőle jobb kedved, de ha azokat a filmeket keresed, amik többől állnak, mint szimpla képek és hangok, meg egy már több irányból is ismert történetek, akkor érdemes megnézni, mert ez képes erős hatással lenni a nézőre. A végkifejlet pedig már csaknem megríkat, mikor a kutya megjelenik. Akkor érti meg az ember, hogy még ebben a szerencsétlenül járt világban is fordulhat még rosszabbra a helyzet, egy rossz döntésből kifolyólag. :(

Invictus (A legyőzhetetlen)

Clint Eastwood sorra gyártja a filmtörténelem legütősebb darabjait így 80 évéhez közeledve. Ezt sem sikerült elrontania. Ez a film több olyan elemet is felhasznál, ami külön-külön is sikeres alapul szolgálhatna filmeknek. Van itt nekünk Nelson Mandela (Morgan Freeman), '94-ben a Dél-afrikai köztársaság első demokratikusan megválasztott elnökévé szavazak a többségben lévő feketék, az addigi szegregációt követően, aminek Mandela is áldozatául esett és az utóbbi 27 évet börtönben töltötte. Ám Mandela nem kívánt revansot venni. Csak a demokrácia bevezetésén és 43 milliós lakosság egységgé kovácsolásán fáradozott. Ezutóbbihoz leggyorsabban vezető útat a nemzeti sportjukban, a rögbiben látta. A '95-ös rögbi világbajnokságra készülő Bokka (Gazellák) csapatuk támogatására óriási hangsúlyt fektetett, akinek népe egy emberként szurkolt, függetlenül bőrszínüktől. Csapatkapitányuk (Matt Damon), aki ebből az elkedvenedett csapatból próbálta kihozni a legjobbat. A csapat 99%-ban fehér, egész pontosan 1 fekete játékosuk van és most, hogy a köztársaság élére fekete elnök került, a csapat népszerűsége épp annyira elsüllyedt, amennyire a lelkesedésük.

Gyönyörű eszközöket használt Eastwood a hitelességhez, pl. Dél-afrika hivatalos nyelvének (angol) akcentusával megszólaló Mandela, a vegyesen angol és búr nyelvű zenékkel operáló hangulat. Talán szüksége is volt Eastwoodnak egy ilyen filmre, mivel erősen rasszista szerepet játszott legutóbb szintén nagysikerű Grand Torino-jában (2008).

A film több, mint 2 órás, de a történet és a figurák magával ragadóak, gyönyörű jeleneteket láthatunk, ahogy az emberek legyőzik az előítéletüket, ahogy együtt szurkolnak és együtt ünneplik "színvakon" a csapatukat. És ez így jó, így szép. Egyedül Mandela életének és halálának története kevés lenne ebben a filmben. Természetesen a halálára ki sem tér Eastwood, mivel a film nem ezt kívánta bemutatni, az egy másik történet. Nem az elnöki biztonságiak életéről szól, ahogy védeni próbálják a rendezvényeken, arra is megannyi film készült már épp az ő főszereplésével :) (Célkeresztben). A hangsúly a kicsit a rögbin, de nagyrészt azon van, hogyan képes egy vezető felnőni a feladathoz, hogy legyőzze az apartheid hatását és egy népet teremtsen. Gyönyörű film, ahogy már egyre többször mondtam az Eastwood filmek végén... Ezt senki sem tudta volna jobban csinálni.

A BKV sztrájk miatt sok autó tengődik az utakon, főleg csúcsforgalomban, mivel senki nem bízik a buszokban, villamosokban, az is autóba pattan, aki egyébként nem szokott. Ám aki autóba ül, annak se mindig fenékig tejfel az utazás... végeláthatatlan dugók, az autósok keresztbe lógnak a kereszteződésekben, így a mások útvonal is áll... nyomják a dudát, mintha attól bármi is megoldódna. Ilyen hangulatban telt a tegnapi nap is. A lakásba pár dolgot mentünk venni Anyámmal az Obiba. Találtunk is, vettünk is, és már jöttünk is el onnan. Savoya park-ból a lakásig sosem használom a Fehérvári utat. Azon a kurva szakaszon több luk van az útban, mint ahányan laknak a kerületben. Ilyenkor átmegyek a Tétényire a Kondorosi úton. Ott aztán egy jobbos és csak egyenesen. Andor utca kereszteződése jött. Rutinból ismerek itt is már minden kis úthibát, be se kötöttem magam, mert nem nagy táv. Itt ugye az Egér út felé szeretnének távozni az őrületből a csendes kis külvárosi kertes házukba a kiscsaládos emberek. Emiatt a bal sáv mindig áll és várja a sorát, hála a telizöldnek. A jobb sávon mindig lehet azért haladni. Épp zöld is volt. Gázt neki!
Kb. 20 méterre járhattam a kereszteződéstől, amikor a franc tudja hova igyekezett egy szedán Megane (nevezzük Kamikaze-nak), keresztbe előttem befelé a város irányába, de anélkül, hogy kinézett volna, vagy kibújt volna lassan, hogy lásson. Persze a KRESZ órákon próbálják a fejébe verni az embernek, hogy elsőbbsége mindig a főútvonalon egyenesen haladónak van, ráadásul már ránevelhette az embert a belváros is a beláthatatlan jobbkezeseknél a csúsztatott kuplunggal csorgás varázslatos módszerére. Hát a kis Kamikaze barátom nem volt eme tapasztalat birtokában. Nyugodtan bevonult a sávomba, a baj csak az, hogy én meg toltam a szelet vagy 80-90-el, az út kissé hepe-hupás, így a gumi vagy az úton van, vagy nem. Eszemben sem volt dudálni, tapostam a féket, izzadt a blokkolásgátló, volt dolga a futóműnek is, hogy az egyenetlen talajon próbálja tartani a kereket, de ez közel sem volt elég, hatalmas lendülettel csúszott az autóm a keresztben vánszorgó bádogdoboz felé. Az utolsó pillanatban sikerült a lábamat meggyőznöm, hogy engedje el a féket (na nem azért, hogy ha már liba akkor szóljon jó nagyot), rántottam a kormányon egy öleset balra, ahol a belső sávban várakozók és Kamikaze barátom között esélyem volt átmenekülni. Talán jobb is, hogy nem a dudát kezdtem keresni, mert annak az lett volna a vége, hogy bevágja a féket az út közepén.
Visszatérve, a szlalomtól az autóm segge el is kezdett kissé sodródni, kellett ellenkormányozni is, de valahogy sikerült betalálnom a lyukba. Sikerült anélkül kikerülni a Kamikaze-t, hogy bárhol egy kis festék is lejött volna. Utána volt csak meredek még látni, hogy milyen lendülettel szaladt tovább az autóm. Ha ezt a lendületet mind a Kamikaze fogja fel az oldalával, hát azt kalapálhatták volna egy ideig, hogy abból újra autó legyen. Gurulunk tovább, az első reakcióm az volt, hogy torkom szakadtából elkezdtem röhögve ordítani, mint aki megnyerte az olimpiát. Aztán elkezdtem csacsogni valamit Anyámnak, fogalmam sincs mit, de nem hiszem, hogy sok értelme volt. Ő csak 20-30 másodpercig néz maga elé némán. Majd hagyom kicsit szóhoz jutni, mikor ennyit mond:

- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy bepisiltem?
:D :D :D Erre én csak annyit mondtam:
- Azt hiszem azt, hogy ez lenne a legkevesebb.

Persze csak feltevés volt, nem nedvesítette meg a kárpitot. :)

Viszont ezután következtek a kellemetlen percek. Amikor végig gondoltam, én mit hibáztam, mit tanulhatok az esetből. Talán már 200 000 km-t is megtettem több féle autóval, voltak már húzós helyzeteim és egy már menthetetlen is. Mindez jópár év alatt, amióta kormányok mögött ülök, de tök mindegy is, mennyit vezetett az ember, ha olyan helyzetbe kerül, amiből nincs kiút.
Nézzük csak. Nem voltam bekötve, gyorsan mentem, utasom is volt. Hiába mondanám, hogy a másik volt a hibás. Mindketten hibáztunk és ez egy helyen, egy időpillanatban halálos koktél tud lenni. Ha pl. a Kamikaze mögött egy másik bátor társa is megpróbált volna átmenni, nem lett volna hová menekülnöm. Ha a dudát nyomom, ugye megijed előttem szerencsétlen és annak az lett volna a vége, hogy Anyám és én is belenézünk a lufiba közvetlen közelről. Nekem térdtörésem, orrtörésem, bordatöréseim lennének (öv nélkül), na meg egy rendesen legallyalt autóm és abba már bele se merek gondolni, mi lett volna, ha Anyám sincs bekötve. Szóval hajszál híján a kórházban kötöttünk ki, ahelyett, hogy longdrinket szopogatok a gép előtt és írom most ezt a post-ot.

Szóval langsam, és jobb, ha az úton felkészülsz arra, hogy más hibázni fog és neked kell mentened a helyzetet.

Vannak kérdések... válasz nélkül ugyan nem áll meg az élet, de érdekes lehet rá választ találni. Egy halom ilyen kérdést feltehetnénk... Egyszer, ha nagyon sok időm lesz, majd keresek választ ezekre. Persze ti is segíthettek. ;)

Miért van a férfiaknak mellbimbója?

Miért nem tudunk nyitott szemmel tüsszenteni?

Mi az oka és célja a csuklásnak?

Mi határozza meg leginkább az ember személyiségét? A tapasztalatok vagy a gének?

Bevált zenék akár egy házibuli, vagy egy alapozás háttereként is tökéletesen megfelelnek, ha senki nem akar zenéket válogatni, csak a társasággal foglalkozni. ;)

 Tracklistát folyamatosan csinálom...